Jane Austent nem lehet megunni, szépen bizonyítja ezt a tételt, hogy műveinek több tucatnyi klasszikus és tisztelettudó filmes vagy tévés adaptációi mellett alkotásai alapján született már sikeres tinivígjáték (a Spinédzserek az Emma motívumaiból) és zombikomédia is (Büszkeség és balítélet meg a zombik) és persze a Bridget Jones naplója.

Az van a Mission Impossible filmekkel, hogy szerintem a végtelenségig lehet készíteni őket, a történet mindig annyira önálló, hogy a folytatást szinte nem is hasonlítjuk egy előző részhez. Mondjuk én még mindig nem emésztettem meg, hogy hova tűnt a második részben feltűnt barátnője, de mindegy... Elöljáróban annyit, hogy nekem az első rész óta ez tetszett a legjobban.






















