Minél nagyobb a kém, annál nagyobb a hazugság. Matthew Vaughn (a Kingsman-filmek, Ha-Ver) újabb eszelős agymenése az Argylle: A szuperkém, ez a fékezhetetlenül szellemes, a valóságot kicsavaró, a világot körbecikázó kémthriller. Bryce Dallas Howard (Jurassic World-filmek) alakítja Elly Conwayt, aki egy bestseller kémregény-sorozat remeteéletet élő szerzője. Számára az idilli boldogságot az jelenti, ha este otthon ülhet a számítógépével és a macskájával, Alfie-val.

Korhatár besorolás: 
16 éven aluliak számára nem ajánlott

A film témája egy olyan dolog, amit igazából a filmkészítők nem szívesen vesznek elő, főleg nem akkor, ha vígjátékot akarnak készíteni. (Bár hozzá kell tenni, hogy a Fifti-fifti ún. dramedy, azaz a dráma és a vígjátéka egyfajta elegye). A film egy betegség körül forog, méghozzá a rákról. Senki ne ijedjen meg ettől, mert én magam sem szeretek súlyos betegekről filmet nézni, de a Fifti-fiftit imádtam.

Nagyon úgy fest, hogy Tate Taylor első rendezése nagy eséllyel indul az Oscarért, a legjobb film kategóriában és néhány hölgyemény is biztosan versenyez majd legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ezekből is leszűrhető, hogy jó filmről beszélünk. Hol drámai, hol megnevettet, hol egy kicsit torokszorító, néhol pedig elgondolkodtató. Összességében: imádtam.