Jane Austent nem lehet megunni, szépen bizonyítja ezt a tételt, hogy műveinek több tucatnyi klasszikus és tisztelettudó filmes vagy tévés adaptációi mellett alkotásai alapján született már sikeres tinivígjáték (a Spinédzserek az Emma motívumaiból) és zombikomédia is (Büszkeség és balítélet meg a zombik) és persze a Bridget Jones naplója.
Félénk és nagyon merész is. Jó példa Terrence Malick skizoid jellemvonásaira, hogy a rendező nem vette át az Arany Pálmát Cannes-ban Az élet fájáért. Inkább a producerét küldte porondra, akit a szakma legalább annyira (el)ismer. De a szakma olykor igen kis szelet, a műértő néző pedig kihalófélben van: nem biztos, hogy úgy ért Malick nyelvén, ahogy R. De Niro.
