A Cinema Niche mögött álló csapat 2024 tavaszán új vetítéssorozatot indít.
Egy színházi előadásnak minimum „két oldala” van: egyik maga a mű, a másik pedig a produkció.
Miről szól a mű az én olvasatomban? A 17 éves Alan egy éjszaka megvakít az istállóban hat lovat. Emiatt a bíróságra kerül, ahonnan „kimenekíti” a bírónő. A kisváros kórházába viszi a jónevű, jóhírű Dysart nevű pszihológushoz. Miközben Dysart megpróbálja megtudni mi történt és hogyan történt a fiúval, a saját problémái is felszínre kerülnek.
Kicsit furcsának tűnhet a cím, de ebben a filmben Mickey Rourke pontosabban az általa megjelenített Hyperion király istennek hiszi magát, és háborút indít. Az sem zavarja, ha magukkal az istenekkel kell megmérkőznie. Úgy látszik Hollywood-ban a képregényfigurák és a rajzfilmhősök mellett szerepet kapnak a mitológiai alakok is...
Zöldövezeti francia lakótelep tele kulcsos-gyerekkel,önfeledt játék délután a parkban; őszinte mosolyok ártatlan apróságok arcain; és hosszú, néma csönd,amikor minden kiderül. Tomboy.
Maga a történet izgalmas és a két főszereplő is jól el lett találva, ezek alapján akár jó film is lehetne a Lopott idő. Az a legnagyobb baj vele, hogy túlzásba viszik az idő fogalmával való közléseket. Próbálnak a szereplők szájába adni olyan közhelyeket, amik mind az idővel és annak múlásával kapcsolatosak, de ez kb. fél óra után elég idegesítő...
John Maddent nem izgatta, hogy legújabb filmjének címe, a kissé fantáziátlan Az adósság, manapság az egyik legrosszabbul hangzó szó a kontinensen. Azt viszont pontosan tudja, hogy ellene nem harcolni kell, hanem visszafizetni illik azt.
Johnny Marco sikeres színész, nagy kanállal habzsolja az életet: nők, bulik, alkohol, luxus. Ám egy napon nagy feladat nehezül a vállára, gondoskodnia kell a lányáról. Sofia Coppola tőle megszokott módon mutatja be Hollywood pompája mögötti világot. Mégis nekem nagyon unalmas volt, többször kerültem alvás közeli állapotba, és többször éreztem úgy, hogy azonnal ki kell futnom a moziteremből.