Nem is olyan rég Zac Efron kísérelt meg kitörni a tini sztárságból a már szinte feledésbe merült Charlie St. Cloud halála és élete című misztikus-romantikus drámával. Most pedig Lautner igyekszik megváltani jegyét a “Nagyok”, vagy legalábbis “Nagyobbak” világába.

Vannak dolgok, amiknek szentnek és sérthetetlennek kellene lenniük, amikhez nem kellene hozzányúlni, pláne nem felújítani. Leglábbis szerintem, mégis hatalmas siker Amerikában a Hupikék törpikék, olyannyira, hogy már a folytatása készül. Talán azért van ez, mert ők nem ismerik az eredeti Apraja falva lakókat, akik kicsit sem hasonlítanak, ezekre az új animált figurákra.

A zene és a norvég tájképek mind ütős telitalálat: ez a film csöndes. Teret ad a hangoknak; a belső, amúgy hallhatatlan fajtáknak is. Sok humorral, de szókimondóan vezet be magányos, vagy épp hazug emberek konyháiba, hálószobáiba. A Happy happy esetében a hazugság nem bűn, mert rengeteget nevetünk rajta. Sírni pedig csak ott szabad, ahol senki se lát.

Azt gondolhatnánk, ilyen névvel, hogy Johnny English, valami nagyon angolosat kapunk. Pedig nem!

Az intelligens akciófilm egy kaszkadőrről, aki éjszakánként bűnözőknél sofőrködig. A Kill Billre és Jackie Brownra emlékeztető film idén elhozta Cannes-ból a legjobb rendezőnek járó díjat.