Fausta édesanyjával él, aki már öreg és beteg. Csak énekelve hajlandó lányával kommunikálni. Ez kissé bizarr helyzet viszont ez alakítja ki Fausta különös világát és zenei fantáziáját.

Kezdenek elszaporodni az aktuális világrend kritikáit leíró filmek. Még tavaly nyáron láttam a Citromfát, ami az Izrael-Palesztin viszonnyal foglalkozott, előző héten pedig A hülyeség korát és most a Welcome-ot. Mindegyik film az aktuális problémákra hívja fel a figyelmet és sugallja a nézőben, hogy valami nincs rendjén.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Halász Judit Magyarország jelenleg legismertebb énekese. Generációk nőttek és nőnek fel a mai napig zenéjén és ki ne ismerne egy-egy részletet dalaiból. A róla készült filmet október 8-tól vetítik a mozik.

Meglepő és elgondolkodtató, ha nem a film alaptörténetére koncentrálunk csupán, hanem kissé elvonatkoztatunk attól. Az ember időtlen idők óta várja azt az időpontot, amikor kapcsolatban tud lépni a földön kívüli világgal, kommunikálni tud vele, netán érti is a földönkívüliek mondanivalóját. De úgy látszik, hogy a 28 éve Dél-Afrikában landolt űrhajó nem igazán ad erre okot.

Nyár óta várok erre a napra, hogy végre itthon is megnézhessem a Pixar legújabb alkotását a Fel!-t. Bár Cannesban ezt a filmet is bemutatták, mégis az idei fesztivál a Becstelen Brigantyk-tól volt hangos. Pedig ez is legalább olyan jó, de inkább jobb.

Egyre inkább elcsépeltek az autós üldözéses, drogfutáros filmek. Elég ha csak a legutóbbi Fast and Furious-re gondolunk. A cím alapján a Gyors meló (Go Fast) ugyanebbe a kategóriába sorolható, de szerencsére most a franciák (ismét) bebizonyították, hogy tudnak jó filmet csinálni és új értelmet adni ennek a műfajnak.

Oldalak

Hirdetés