Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
Több ízben is hírt adtunk már a Tiszavölgy Kalandtúráról. Most végre mi is átélhettük a kalandokat a Tiszánál. Olvassátok el fényképes beszámolónkat.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Gyönyörű madárvilág
1. nap
Kalandtúránk már első nap egy rejtvénnyel kezdődött, avagy hogyan varázsoljunk fel 4 biciklit egy kis autóra, úgy hogy csak 3 bicklitartónk van. 1,5 órás sakkozás után végül is sikerült, ehhez szükség volt gy kis ismerkedésre a biciklitartó talpakkal, 2 deszkára és némi gyakolratra a Tetris vagy Lego világában. Hozzátenném, aljas húzás volt a biciliktől és a biciklitalpaktól ilyen korai órákban logikai feladatokkal traktálni minket. Idővel bicikli felhelyező és leszedő képességünk bámulatos javulás mutatott, akár negyed óra alatt fel és le tudtuk szedni a járgányokat.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Tiszadorogmán csatlakoztunk a mezőnyhöz.
Start! Tiszadorogma
Ilyen tapasztalatokkal gazdagodván indultunk neki a Tiszavölgy Kalandtúra 4. hétvégéjének Egyekre, amely a Tisza-tótól keletre fekvő település. Innen rajtolt a majdnem 350 fős mezőny és reményeink szerint mi is, bár ennek esélye az autópálya sávjain egyre szertefoszlóbbnak tűntek. Gyors telefont intéztünk a szervezőknek, akik aztán kézségesen a túra következő állomáshoz irányítottak minket Tiszadorogmára, ahol végre a biciklileszedést is tetsztelhettük, majd karszalagunkat és az útvonaltervet megkapva nekivághattunk a németek által oly hőn látogatott nagy magyar pusztának. Nem volt még dél, de érzésem szerint már pokoli meleg volt. Két település között az aszfalt csak úgy ontotta magából a meleget. Ezen még az sem segített, hogy a kopár területen fújdogált a szél, amely néha langyos de legfőképp meleg hullámokkal támodott bennünket. Enyhülést csak az út mellett néha néha felbukkanó facsoportoktól remélhettünk, amelyek nagy bánatunkra ország szerete az illegális fakivágások áldozatai lettek. Kár :(.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Gránátot hajítunk
Gránáthajítás Tiszabábolnán
A megérkezés öröme és közeledés első állomásunkhoz feledtette ezt a forróságot. Megérkeztünk Tiszabábolnán a hajóállomásra, ahol megkaptuk első csapatfeladatunkat és pecsétünket. Minden állomáson egy újabb pecsét várt minket. Feladataink: Zsákbanfutás (ezt be kell valljam kihagytuk), gránát hajítás, itt egy fa gránáttal kellett eltaláni a célpontot, valamint a banán ideszállításáról szóló képsorozatot kellett sorbarakni, amely azt hivatott bizonyítani, mennyi macerával jár, hogy a banán idekerüljön hozzánk a boltok polcaira. Igen, együnk hazait!
©Tiszavölgy Kalandtúra - Gyékénykosarak Tiszavalkon.
Gyékénykosarak és bográcsalátét. Háttérben alkotóik
Újjult erővel indultunk tovább Tiszavalkra, ahol a községházán egy kis harapnivalóval vártak minket, lekváros kenyérrel, sajtos stanglival, szilvával és hidegy ásványvízzel, ekkor már teljesen leízzadtunk, így a friss ásványvíz nagyon jól jött. A helyi nénik pedig gyékényből készült kosárkáikat és hímzett terítőiket árulták, valamint házi sütit és mézet is lehetett venni. Mi megtöltöttük kulacsainkat, majd egy kútnál megmosakodva továbbindultunk, de ezúttal nem a csapattal tartottunk a forró autóúton, hanem a töltésen folytattuk az utat Borsodivánkára, hátha ott jobb lesz. Sajnos az alszfaltút a töltésen nem sokáig tarott, így aki arra akarna vetemedni, hogy körbekerekezi a Tisza-tavat a töltésen, számítson arra, hogy Tiszafüredtől és Poroszlótól északra, csak közúton tudja megtenni az utat. Na és ne 36 fokban kerekezzen, ahogy mi.
Borsodivánkán egy kis kocsma jégkrémkínálata mentett meg minket és még más csapatokat is a végső kifulladától és az a tudat, hogy Poroszlón egy nagy pihenő vár minket, valamint csapatunk egyik tagja, aki az autó miatt ma nem tudott velünk kerekezni. Ő amíg mi kerekeztünk hősiesen megküzdött a helyi parkolóőrrel, aki mint egy elszánt kopó, minden áron be akarta rajta hajtani az 500 Ft-os parkolási díjat, hiába magyarázta, hogy a túra résztvevője így joga van a csapatnak fenntartott parkolóban díjmentesen parkolni. Utolsó erőnket összegyűjtve nekivágtunk a Poroszlói szakasznak.
Poroszló
©Tiszavölgy Kalandtúra - Poroszlói töltés
Ez már a poroszlói töltés
Poroszlón szabadstrand és hagymás zsíroskenyér várt minket. Kell ennél több? Egyébként nem rég nyiott meg itt a Tisza-Tavi Ökocentrum, amit karszalagunkkal olcsóbban látogathattunk volna, de sajnos idő híján nem jutottunk be. Viszont Poroszló másik nagy látványosságát Tisza-tavi Ökoturisztikai tanösvényt megnéztük. A tanösvény hajójárattal közelíthető meg, amely egy 1,5 km hosszú palló úthálózathoz visz. Itt kényelmes sétával a nádasban leshetjük testközelből a Tisza-tavi madár és növényvilágot. Az ismeretterjesztésben idegenvezetők és információs táblák segítenek, valamint két madárvárta és egy kilátó teszi teljesebbé az élményt. A szervezők, pedig egy kötélpályát is kifeszítettek, ahol le lehetett csúszni. Ezt az óriási sor miatt nem próbáltuk ki.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Nádmentes övezet
Kiérve a partra ránéztünk az óránkra és végigböngészve a hátralévő célpontokat - figyelembe véve, hogy eddig 25 km-t tekertünk és még 25 km van hátra és mi mozdulni sem bírunk - úgy döntöttünk visszavarázsoljuk a bicajokat a kocsi tetejére és az újlőrincfalvai megállót kihagyva egyből a sarudi strandra megyünk. Itt kenuzás és vizibiciklizés várt minked de mi megelégedtünk a szimpla fürdéssel a kellemesen langyos Tisza-tóban. Majd a nap utolsó célpontjához a további két nap táborhelyéhez, a Kiskörei kempinghez indultunk. Nem is tudom, azok akik a maradék távot kerékpárral tették meg, azok hogy bírtak idáig eltekerni.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Sarudi strand
A Sarudi strandon
Nagy magyar kempingvalóság?
A kiskörei kemping a Tisza-tó partján fekszik, de a vízbe bemenni csak saját felelősségre lehet. A töltés választja el a kempinget a tótól, amelyre felmászva csodálatos látvány tárul elénk. Éjszaka pedig zavartalanul lehet lesni a csillagokat.
A következő nap tudtuk meg, hogy a kemping már nem üzemel, azt csak a mi kedvünkért nyitották ki. Nem tudom ennek köszönhető-e vagy más magyar kempingekben is hasonló a helyzet de a kempinget kiszolgáló épületek kaszinó(?!), kiskocsma, lángosos mind teljesen le voltak pukkanva. Ami meglepő, a kempingben még egy elég jó állapotú színpad is volt. Innen kaptuk a zenét minden reggel és este. A vizesblokk tartogatott még érdekes megoldsokat. A zuhanyrózsa helyére egy csaptelep volt szerelve a meleg vizhez pedig egy zöld gombot kellett nyomogatni. Azon, hogy 10 csapból csak 5 működött már meg sem lepődtünk. Mondjuk én olyan hulla fáradt voltam a napközbeni 36 fokos hőség miatt, a jéghideg vízben is megmosakodtam.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Zuhany, a melegvíz a zöld gomb nyomkodásával jön csak
Nagy magyar kempingvalóság. Zöld gomb=melegvíz
Átvettük sátrainkat és polifoamjainkat, majd nekiláttunk a vacsorának, egy nagy adag babgulyásnak, amit a fenntarthatóság jegyében egy helyi étterem főzött. Annyira jól esett, hogy több tányérral is bekebeleztünk. Ezután kissé nehézkesen ment a sátorverés, de hajtott minket az a tudat, hogy másnap reggel 6 órakor ébresztő, 8-kor pedig indulás vár ránk.
©Tiszavölgy Kalandtúra - A megérdemelt babgulyásra várunk
A jól megérdemelt babgulyás
2.nap
Reggel arra ébredtünk, hogy bizony túl közel vertük fel a sátrunkat a színpadhoz. A fejemben gondolataim helyett a Hídvégi-Üstös Pál ébresztő szavai zsongtak, aki végig Stand-Upolta az egész reggelt, teljesen az indulásig. Róla tudni kell, hogy Ő a rendezvény főszervezője és arca, a Tisza egyik nagykövete és egy 100 éves velocipéddel már végigkerekezte az egész útvonalat. Extrém sportoló,aki mindenféle expedíción vesz részt folyamatosan.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Utolsó sorbaállás a reggeliért
Sorbaállás a reggelihez
Előző nap még kissé hezitáltunk, vajon be merjük-e vállalni a mai programot, amely a Tisza-tó megkerülését célozta meg. Reggel már viszont nem volt kérdés nekivágunk a nagy útnak. A terv az volt, hogy amíg nem lesz iszonyatos forróság addig tekerünk és a meleg déli órákban a vízben és árnyékban hűsörünk. Emiatt első állomásunkon Dinnyésháton kisség félvállról vettük a feladatokat. Pedig a helyi tűzoltók vártak minket tömlőgurítással. Volt ismét fenntarthatósági feladat a komposztálásról, kötélen balettozás és ördöglakat emberekkel, aminek megoldása azóta is foglalkoztat. Az óriási sor minden feladatnál és a félelem a déli napsütéstől gyors továbbállásra ösztönzött minket.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Dinnyéshát, tűzoltófeladatok
Tűzoltó feladatok Dinnyésháton
Végig a töltésen haladtunk, ahol igen jó aszfalt út van. Egészen Poroszlóig tegnapi fő állomásunkig. Útközben elhaladtunk a sarudi strand mellett, ahol előző nap végén strandoltunk. Most már nem tűnt olyan teljesíthetetlennek az az útszakasz, amit a többieknek tegnap megkellett tennie Poroszlótól Kisköréig. Mindössze másfél óra leforgása alatt megérkeztünk Poroszlóra. Itt egy kis frissítővel, dinnyével és almával vártak minket. Aki tegnap lemaradtak, még ma is betérhettek az Ökocentrumba és meglátogathaták a hagyományos nádtetős parasztházban a tájházat.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Poroszlói Öko-Centrum tornya
Az Öko-centrum tornya
Következő állomásunk Tiszafüred. Talán ezen a szakaszon voltak a leveszélyesebbek az útviszonyonk. Észak felé indultunk, mert a 33-as úton kellett folytatni utunkat, ahol igen nagy a forgalom, hiszen ez az egyetlen út amely átszeli a tavat. Egy darabig nézegettük az út melett haladó szervízutat, majd úgy döntöttünk lesz ami lesz megpróbálunk átvergődni a bozótoson és kicsit nyugodtabb és árnyékosabb körülmények között tudunk tekerni. Nemsokára azonban a néhol illegális szemétlerakókkal és útszéli „szabatéri” WC-kel tarkított szerviz út véget ért és vissza kellett térnünk az autóútra, de kiderült ez azrét van mert megérkeztünk a Tisza felett áthaldó hídra. Ez után nem kellett már sokat tekerni és megérkeztünk Tiszafüredre. Útközben magunk mögött hagyva a Tiszai Balneumot, amelynek izléses reklámjait tavasz környékén láttam a budapesti reklámplakátokon.
©Tiszavölgy Kalandtúra - A spar oroszlánjai
A Spar oroszlánjai
A Tiszafüreid Sparnál (nem reklám :) ) megpihentünk, ahol a bolt bejárata előtt két fekete macsaka, mint a szavannai oroszlánok heverésztek. A járókelők miatt sem zavartatták magukat. Ezt meg kellett örökítenem. Frissítőnk után megérkeztünk Magyarország legnagyobb kalandparkjához a Robin Kalandszigethez. Kabalafigurája egy vidám hód. Ezek szerint vannak hódok is errefelé. A kalandpark egy szigeten van, ahová kenuval kellett beevezni. Itt megkérdeztem a szervezőket, hogy merjük-e magunkkal vinni értékeinket úgy mint fényképezőgép, okostelefon, mire a túra bicikliszervizes szakembere megabiztosan lehurrogott, hogy: Nem úszva kell bemenni,a szigetre hanem csónakkal, mit izgulok.... Na innen üzenem neki, hogy amikor kijöttünk, a szervezők azt ecsetelték, hogy egy csapat beborult a vízbe eláztatva iratokat, telefonokat fényképezőket. No comment.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Drótkötélpálya
Robin Kalandsziget - drótkötélpálya
A borulás majdnem velünk is megtörtént egyébként, ugyanis nem sok kenus tapasztalatunk volt, de sikerrel vettük az akadályt. A szigeten egy óriási torony fogadott minket, amelynek tetjéről drótkötél pályán lehet lecsúszni. Sajnos mi ezt nem vehettük igénybe, csak a fák között kanyargó függőhíd rendszert. Kieveztünk majd betámadtuk a 200m-re lévő strandot. Jobban nem is dönthettünk volna. Igazi felüdülés volt ez a déli órákban.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Most már értem az Indiana Jonest
Függőhídon
Mivel csapatunk másik fele inkább bicajozásra vágyott, tovább kellett folytatnunk utunkat. Azt a tanácsot kaptuk, hogy ne a gáton folytassuk az utat, mert Tiszaszőlősre- a következő állomásra a gátról egy földút vezet. Így visszakanyarodtunk a városba, ahol azt a tanácsot kaptuk, hogy majd jobbra kell kanyarodni Abádszalók felé. Valószínű mi túl korán kanyarodtunk le, így Tiszaörvény felé vettük az utat, ahonnan egyenesen a töltésre kanyarodott az út. Na tessék. Egyébként utólag olvastam, hogy itt Tiszaörvényen van a Tiszavirág ártéri sétaút. Végül mégis a földúton érkeztünk meg Tiszaszőlősre, ahol a polgárőrök irányításával egy kedves légkörű térhez érkzetünk a falu focipályájához.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Ők már túl vannak a toto-n
Tiszaszőlős - focipálya és a 100 éves víztorony
Itt helyismereti totót kellett kitölteni, valamint vitusvetélkedő, azaz ügyességi és erő játékok vártak minket. A falu ékessége még az 1907-ben épült viztorony, amit a foci pálya mellett meg is csodálhattunk, valamint 2 kocsányos tölgy, amelyet Sissy emlékére ültettek 1898-ban. Továbbindultunk de még Tiszaszőlősön maradtunk, ugyanis következő célpontunk a falu szélén található Szőlőszem farmra tekertünk, ami egy falusi kerttel összekötött miniszállodakomplexumra emlékeztetett. Volt láma és minigolf is :). Nem sokat időztünk itt, hanem inkább Tiszaderzsre tekertünk, ahol a református templom árnyékában a falu sportcsarnokában a helyiek házi, jófajta szilvalekváros kiflivel és kávéval vártak minket. Az emeleten pedig a falu festőművészének és fafaragóművészének kiállítása fogadott. Tiszaderzsen található még egy árpádkori rom,sajnos ezt nem találtuk meg.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Lekváros kifli és sportcsarnok
Tiszaderzs és a lekváros kiflik a sportcsarnokban
Kezdett kisség hűvösebb lenni, hamarosan megérkeztünk Abádszalókra a Tisza-tó központjába. Ez volt a legnagyobb strand kétségkívül, amit az utóbbi napokban láttunk. Volt egy kis Balaton hangulata. Nem tudom mennyi túrista jár évente a Tisza-tóhoz de szerintem jó alternatíva lenne a Balaton helyett nyári kirándulási célpontnak. Egybéként hallottam, hogy a helyiek panaszkodnak, hogy egykron a parkolóban, alig lehetett helyett találni, most meg tátong az ürességtől. A környékre amúgy egyébként is jellemző, hogy a falvak üresek, a házak itt ott romosak, munka pedig nincs. Pedig az emberek kedvesek és barátságosak.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Abádszalókon naplementében a banánon
Abádszalókon a naplementében a banánon
Az abádszalóki strandolás után még várt ránk egy egyórás bringaút, hogy visszatérjünk a kiskörei „alaptáborba”. Útközben pedig meglátogattuk a kiskörei vízlépcsőt, ahol egy 30 éve ott dolgozó üzemmérnök tartott nekünk előadást a vizlépcső működéséről. Itt ránk sötétedett, így elindultunk vissza a kempingbe, ahol egy kis pörkölt várt minket tésztával vacsorára. Még kaptunk egy felhívást egy kis szombat esti bulizásra, de mi már fáradtan hajtottuk fejünket nyugovóra, már a színpad dübörgő zenéje se zavart.
3.nap
Ismég 6órás ébresztő. Mi már előző nap eldöntöttük, hogy nem tartunk a csapattal. Egyrészt, mert a csapat nem tér már vissza a kempingbe így megint egy embernek az autóban kell kuksolnia egész nap. Másrészt annyire megviselt minket a 36 fokos hőség, hogy jobbnak láttuk, ha hazafelé vesszük az irányt. Így több csapattal egyetemben átvettük a túra végén járó ajándékkulacsot és oklevelünket.
©Tiszavölgy Kalandtúra - Búcsú- Polifoam hegy és oklevélosztás. Kulacsot és oklevelet is kaptunk.
Búcsú, átvesszük a kulacsunk és az oklevelet
Kissé megfáradva, de kellemes emlékekkel tértünk haza Budapestre.
Összefoglalva, a túra átlagos vagy azon felüli edzettséget kíván. Sajnos mi kifogtuk a nyár utolsó nagy kánikuláját, amit még egy kis szembeszél is nehezített. A pihenőkön megoldható fenntarthatósági feladatokhoz így kevésbé volt türelmünk, talán ha hűvösebb van, türelmesebben várjuk ki a sort. A pecsétek gyűjtögetésének nem láttuk értelmét. Talán lehetett volna egy kicsit több ismerkedés a környékkel és a helyiekkel és kevesebb kerékpározás, de így is elég kalandban volt részünk. Köszönet a szervezőknek. Reméljük jövőre is találkozunk.
Az 5. hétvégére, amely szeptember 7-9-ig tart még lehet jelentkezni. Ne hagyjátok ki!
Hozzászólások (1)
... mondjuk akkor, hogy kánikulában nem "túra", hanem túlélőtábor.....
Kedvet kaptam hozzá, majd jövőre.