Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.
Vannak könyvek, melyek olvasása közben folyton arra gondolunk – csak még egy oldal, és abbahagyom. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett, eltelt a nap, mi pedig nem is igazán értjük, hogy mi történhetett. Ilyenkor ismerjük fel, mi is az olvasás igazi varázsa. Ezek az olvasmányok nem engednek könnyen, mert folyamatosan kérdéseket tesznek fel, kételyt ébresztenek, és újabb meg újabb gyanús részletekkel bombáznak minket. A feszültség lassan épül fel, a szereplők sosem teljesen azok, akiknek látszanak, az igazság pedig gyakran egészen más, mint amit elsőre gondolnánk.
