Az angolszász dzsessz-punk legfontosabb képviselője, a Blurt két éve már "visszavonult" a fellépésektől, erre utalt az akkori turné elnevezése (The Last Last Tour) is. Persze a karizmatikus énekes-szaxofonosnak, Ted Miltonnak nem kell különösebb ürügy, hogy korábbi elhatározását megmásítva ismét színpadra álljon: íme, az "utolsó utáni turné" folytatása, az "utolsó utáni turné második része: The Last Last Tour Volume Two.

A Blurt, a majd harminc esztendővel ezelőtt, New Yorkban fogant - többek között Captain Beefheart, Arto Lindsay, vagy Lydia Lunch nevével fémjelzett - no-wave stílus európai úttörője, amelynek tagjai első kislemezük (My Mother Was a Friend of the Enemy of the People) óta számtalan hanghordozón terjesztették az avant-garde, a dzsessz, a rock és persze a punk elemeit vegyítő muzsikájukat, nem egyszer játszottak már kis hazánkban is.

Az eredeti felállásból mára már csak a zenekarvezető szaxofonista, Ted Milton játszik a Blurtben, miután a gitáros Pete Creese 1984-ben, a dobos báty, Jake Milton pedig két évvel később adta át helyét az utódoknak. A tagcserék igazából persze nem vetették vissza a zenekart, hiszen az érkezők sosem voltak tehetségtelenebbek, vagy éppen kevésbé kísérletező kedvűek, mint a korábbi tagok, ráadásul Ted Milton folyamatos jelenléte is biztosíték a változó tartalom melletti állandó minőségre.

A korábbi bábjátékos, aki a mai napig számos performance-ban és színházi produkcióban vesz részt, jellegzetes, a hagyományostól elrugaszkodó szaxofonjátékával, az éneklés fogalmát meglehetősen szabadon értelmező előadói stílusával és dadaista szövegeivel páratlanul emblematikus figura.

A nyolcvanas-kilencvenes évek legendás etnorock-zenekara, a Barbaro feltámadása valóságos csoda. Bár az egykori alaptag, Jorgosz elhagyta az együttest, 2005 tavaszán Cziránku Sándor (gitár), a zenekarvezető Herpai Sándor (dob) és Zsoldos Tamás (basszusgitár) az énekes-gitáros Both Miklóssal kiegészülve újjáalakította a Barbarót. Balkáni népzene és hardrock, kristálytiszta ének és katartikus szólók – a Barbaro mit sem vesztett frissességéből és átütő erejéből.

A Barbaro gyökerei a hetvenes évekbe nyúlnak vissza, amikor Tzotzoglu Jorgosz és a hegedűs Szabó András megalakították a Gépfolklór együttest. Jóval később csatlakozott hozzájuk Cziránku Sándor gitáros, és a nyolcvanas évek közepén megjelent Barbaro című zeneanyag már előrevetítette a későbbi etno-rock áttörést. Szabó kiválásával a Gépfolklór megszűnt –Jorgosz és Herpai Sándor létrehozta a Barbarót. Az 1990-ben megjelent első Barbaro-lemez igazi revelációnak számított: feszes ritmusokra és virtuóz gitártechnikára épülő "modernizált" népdalformák, balkáni elemek, csujogatók kavarognak e lendületes anyagban. Ám bármily népszerű fesztiválkedvenc is volt a Barbaro, akármilyen kultusz-sztátuszba is került, a zenészeknek csupán egy második lemezre tellett erejéből. A kompromisszumokat nem ismerő zenészi magatartás arra vezetett, hogy a Barbaro lassan megszűnt létezni.

Az "új" Barbaróban Jorgosz helyett Cziránku Sándor tanítványa, a Naprából, Kárpát Möbiuszból és a VHK-ból ismert Both Miklós énekel. A fiatal generáció egyik legnagyobb formátumú frontembere gyorsan felnőtt a nagy elődökhöz: elsöprő energiák, intelligencia, öszetéveszthetetlen orgánum - Both Miklós személyében nagyszerű énekes-gitárosra lelt a Barbaro.