Nyilvános díszbemutató szeptember 2-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban - Vendégünk a film rendezője, Szergej Livnyev.

Mark Izraelben él, installációkat készít. Már elmúlt ötven, és sehogy se találja helyét sem a művészeti, sem a nagybetűs életben. Feleslegesnek, számkivetettnek érzi magát ebben a világban. Némiképp megjátszott depressziójának egy fejében lévő varrótű a szimbóluma, amelyet édesanyja szúrt bele kiskorában, hogy megszabaduljon tőle, majd az eredménytelen próbálkozás után elhagyta a családot. Mark az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, amikor apja, Viktor Ginzburg, a sikeres, nemzetközileg elismert karmester mostohaanyja halála miatt hazahívja Rigába. Mark művész kiskirálynak tartja apját, aki karrierje miatt mindenkit ellökött magától, a nőket csak arra használta, hogy körülugrálják. Jelenleg Irina gondozza. Apa és fia között feltámad a régi feszültség, különösen azután, hogy Parkinson kórja miatt Viktor szeretné, ha Mark vele maradna. Fia ellenkezik, de érzi, felelős, megnyugtató döntést kell hoznia, aminek során saját életét is végiggondolhatja, s talán rendbe teheti. Főleg miután kiderül, apja betegsége súlyosabb, mint gondolták. A nosztalgikus önvizsgálat közben Mark váratlan dolgokat tud meg gyerekkoráról, családjáról.  

A rendező: Szergej Livnyev. Egy váratlan visszatérés

Ha alkotóként külföldön kevéssé ismert is, Szergej Livnyev az orosz film egyik fontos figurája. Anyja Marina Goldovszkaja, az egyik legkiemelkedőbb szovjet dokumentumfilm-rendező. Livnyev annak a nemzedéknek a tagja, Vaszilij Picsulllal, Valerij Todorovszkijjal együtt, amely a peresztrojka idején kezdte bontogatni szárnyait, ám sok tehetséges tagja nem tudott alkotóként kibontakozni a rendszerváltás utáni évtized zűrzavaros, a művészi életet kevéssé támogató világában. Livnyev a peresztrojka kultfilmje, az Assza egyik forgatókönyvírója volt. 1991-ben Todorovszkijjal és a későbbi sikeres producerrel, Igor Tolsztunovval megalakítja a TTL stúdiót. Itt készült első játékfilmje, Kick-boksz (Kiksz, 1991). A kritikusok körében komoly elismerést váltott ki következő munkája, a Sarló és kalapács (Szerp i molot, 1994). Ám ezeknek az egyéni hangvételű, alacsony költségvetésű filmeknek nem volt jövőjük a kommercializálódó filmpiacon. Livnyev 1995-ben átveszi, és talpra állítja az összeomlóban lévő Gorkij filmstúdiót. A jelcini kultúrpolitika jó pozíciókat kínál neki, tagja lesz az elnök Kulturális Tanácsának, de 1999-ben Amerikába távozik, mert úgy érzi, hazájában a filmnek nincs perspektívája. Lemond az alkotói munkáról, producerként tevékenykedik. Sok tapasztalat, de kevés igazi siker után ismét beszáll az orosz filmgyártásba, elsősorban a közönségfilmeket próbálta hatásosabbá, piacképesebbé tenni. 2018-ban aztán barátai unszolására ismét kamera mögé áll, és elkészíti a Van Goghokat. A kritikát meglepi alkotói visszatérése, főleg a film Livnyevtől ismeretlen, letisztult formája, bensőséges hangvétele. A szakmai elismerés és a siker egy igényesebb közönségnél Szergej Livnyevet újra az orosz film egyik jegyzett rendezőjévé avatta.

A főszerepekben: Daniel Olbrychski és Alekszej Szerebrjakov. Két színészóriás

A lengyel színészlegendát, Wajda több korszakának emblémáját aligha kell bemutatni. Az idős kor, sok kollégájához hasonlóan, nála is új lehetőségeket nyitott meg színészegyénisége gazdagításában. A Van Goghokban rendkívül összetett feladatot kapott: összehangba kellett hoznia hősében az öregedést, a betegséget és a fellobbanó fiatalos tehetséget, a végtelen önzést és az érzelmességet. Alekszej Szerebrjakovra Zvjagincev Leviatánjának főszerepében figyelhetett fel a magyar közönség. Pedig úgy húsz évvel korábban magyar filmben is láthattuk. Ő játszotta Szergejt Fekete Ibolya nagyszerű játékfilmes debütálásában, a Bolse vitában. Sokan emlékezhetnek rá a Pétervári banditák című sorozatból is. Pedig az 55 éves művész már gyerekkora óta filmezik. A kilencvenes években vált igazán karakteres színésszé, többek között éppen Livnyev korai filmjének, a Sarló és kalapácsnak köszönhetően. Gyakran hívták formabontó próbálkozásokba. Majd az évek során nemzedékének emblematikus filmalakja lett. Ha az olvadás Alekszej Batalov a brezsnyevi pangás Oleg Jankovszkij alakjához köthető, Szerebrjakov a jelen szikárabb, reménytelenségben, de harcosan vívódó, önpusztító orosz értelmiségijét testesíti meg. Nem véletlenül játszhatta el az Ivanov 2010-es filmadaptációjának címszerepét. Miután egyre inkább szembekerült az oroszországi politikai kurzussal, 2012-ben Kanadába emigrált. Hazájával, az orosz művészeti élettel azonban nem szakadt meg a kapcsolata.

Van Gogi, orosz-lett film, orosz nyelv, magyar felirat, 2018.

Írta és rendezte: Szergej Livnyev. operatőr: Jurij Klimenko, zene: Leonyid Gyeszjatnyikov, szereplők: Daniel Olbrychski, Alekszej Szerebrjakov, Jelena Korenyeva. Polina Agurejeva, Alekszandr Szirin, Natalja Nyegoda, Szvetlana Nyemoljajeva, Olga Osztroumova