Az A38 Hajó áprilisban jó pár komoly dzsesszprodukciót mutat be: a Sun Ra Arkestra április 11-ei, és a Soil & „Pimp” Sessions április 12-ei koncertje után április 17-én a kortárs dzsessz két legkomolyabb képviselője, az amerikai fúvós-zseni Ken Vandermark és a norvég dobos, Paal Nilssne-Love duója lép fel.

Az amerikai szaxofonos, Ken Vandermark és a norvég dobos, Paal Nilssen-Love duója az utóbbi évek avantgárd dzsesszének egyik legkomolyabb formációja. A duó mindkét tagja a kortárs improvizatív zene újabb generációjának kimagasló képviselője. Ken Vandermark zeneszerzőként, klarinétosként és szaxofonosként egyaránt elismert, a chicagói dzsessz-szcéna egyik nagyszabású alakja, aki rengeteget tett az európai-amerikai dzsessz-kapcsolatok elmélyítéséért. A kortárs avantgárd jóformán minden fontosabb képviselőjével játszott már, Mats Gustafssontól az olasz Zun keresztül az Exig.

Nehéz felsorolni Vandermark pályafutásának akár csak legfontosabb állomásait is. A „mindenevő” művész szinte autodidaktaként sajátította el a fúvóshangszerek kezelését, ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – páratlan technikai virtuozitással és lenyűgöző szabadsággal kezeli hangszereit, mindenekelőtt a legkülönbözőbb hangfekvésű szaxofonokat. Sosem hajlandó beszorítani játékát egyetlen hangszer adottságai és lehetőségei közé, hajlékonyan váltogatja azokat, akár egyetlen szólón belül is. Pályatársához, Mats Gustafssonhoz hasonlóan a végsőkig kihasználja a szaxofon sokoldalúságát, a dobhártyarepesztő hangerőtől a finom pöcögtetésig. Vandermarkból nem hiányzik Gustafsson elemi tombolása, ugyanakkor meglepően elegáns, finom fújásokat is előszeretettel alkalmaz amellett, hogy tökéletesen ismeri és adekvát módon alkalmazza a dzsessztörténet hagyományait is. Mindez a sokoldalúság leginkább saját együtteseiben és formációiban bontakozik ki: hihetetlen mennyiségű zenekart vezetett és vezet: az NRG Ensemble, a dzsessz-funkot a freevel vegyítő Powerhouse Sound, a Cinc trió, a DKV Trio, a Free Music Ensemble, a Fire Room, a Free Fall, a Sonore (ez a Gustafssonnal és Brötzmannal közös fúvóstriója talán a legismertebb), a nemrégiben Magyarországon is fellépett Resonance, a 4 Corners, a Bridge 61, a Frame Quartet, a Scool Days és még sorolhatnánk. A negyvenhat éves Vandermark életműve a kortárs improvizatív zene egyik legmonumentálisabb korpusza.

A rendkívül sokoldalú, multi-instrumentalistának nevezhető Vandermark oszlopos tagja a kortárs improvizatív dzsessz egyik legfontosabb alakulatának, Peter Brötzmann Chicago Tentetjének is. Többek között itt is együtt játszik Paal Nilssen-Lovéval, az európai dzsessz jelenleg legtöbbet foglalkoztatott és leginnovatívabb dobosával, aki korábban Peter Brötzmann partnereként járt az A38 Hajón. Nilssen-Love Vandermarkhoz hasonlóan munka- és produkciómániás, nehéz a kortárs avantgárd dzsesszből olyan formációt mondani, amihez valamilyen módon ne kötődne a neve. Fantasztikus hajlékonyságú és technikájú, hiperintelligens dobosról van szó, aki önmagában egy zenekar – nem véletlen, hogy komoly szólóprojektjei is vannak. Paal Nilssen-Lovéra nehezen alkalmazhatók a hagyományos dobos-sztereotípiák. Ő nem kísérőzenész, nem a ritmusszekció alárendelt tagja, hanem komoly, önálló, sokoldalú és egyenrangú partner, akinek igazi lételeme a duóformáció. Ez nyilvánvaló kettejük eddigi együttműködéséből, ami 2002 óta öt lemezt eredményezett, és ez bizonyosodik be ezen a nem mindennapi estén, Ken Vandermark és Paal Nilssen-Love koncertjén az A38 Hajón.

Grencsó István évtizedek óta a magyar avantgárd jazz meghatározó alakja. Zeneszerzőként, zenekarvezetőként, s talán mindenek előtt zenészként olyan jelentős és megkerülhetetlen szellemi alkotója zenei életünknek, aki mindig elkápráztatja hallgatóit újabbnál újabb formációival, ötleteivel, stílusival, hangszereivel, elképzeléseivel, állandó útkereséseivel és lenyűgöző eredményeivel, amelyekre mindig egyaránt jellemző az elképesztő eredetiség és a kiváló minőség.

Pályafutása 1979-ben, a Masina zenekarral indult, szélesebb körű ismertségre pedig az 1980-as években a Dresch Quartet tagjaként és Szabados György partnereként tett szert. 1985-ben megalapította a Grencsó Kollektívát, mely azóta is az első számú zenekara. A triótól a big bandig több különböző formációval szerepelt és készített felvételeket, melyekkel a jazz, az etno zene, a pop, a rock, sőt régi magyar tánczenék elemeit különböző módokon vegyíti egyedi, csak rá jellemző látásmóddal. Játszott - többek között – Peter Brötzmannal, a Rova Saxophon Quartettel, a Makámmal és a Kampec Doloresszel.

Legújabb formációja, a Grencsó Realtime Kollektiv a táncos jazz elemeit eleveníti fel, s swing és funk elemekkel elegyítve a jazz játékos arcát mutatja fel, amelyet Grencsó egyszerre merész és meghökkentő avantgárd szólókkal, imprókkal, gegekkel tarkít, hogy annak igazi grencsói szellemisége valamennyi vonatkozásban kibontakozzon.