Hajdu István, művészettörténész nyitja meg 2010. április 28-án, szerdán, 19 órakor Chilf Mária Keep smiling! című kiállítását a Viltin Galériában.

Chilf Mária Installációi kisebb akvarell és rajzi egységekből épülnek fel, vagy olykor kilép a térbe és bevonja azt, mint ahogy mostani, Keep smiling! című kiállítása esetében is teszi.

Legújabb, három szálon futó története egy átfogó, új-dadaista installáció formájában jelenik meg. A VILTIN Galéria kisebb intim terében egy kör alakban elhelyezkedő csoport figurái alkotnak installációs egységet. A zavarba ejtően életszerű emberfigurák között ott a hely, melyet mi, nézők is elfoglalhatunk és azonosulhatunk a kör és a csoport adta misztériummal. A hét figura egyike az emberi arányokat megtartva, de léptékváltásban megjelenő központi alak. Ő maga az Ember. Az egyéni karaktert nélkülöző arcra pillantva önmagunkat láthatjuk meg, így a művész által felkínált biankó portré lehetőségén keresztül egy percre magunkra figyelhetünk. Chilf kérdésfelvetése egyetemes és aktuális, figyel egyéni identitásunkra és a bennünk rejlő, csoporthoz tartozás igényére. A művész töretlen vágya az ember hiteles portréjának megalkotása. Tudja, hogy ezt nemcsak az egyéni karaktervonásokban találhatja meg, hanem a csoportban, a társadalomban betöltött szerepünk is része Arc képünknek.

A galéria falait akvarell tablók, csoportképek töltik be. A kettős portrékon a festmény kiindulását nyújtó fényképen lévő figura testtartásában, gesztusában az idők során kialakult egyezményes, ikonikus jelként pózol. A képeken szereplő arcok nem léteznek, új arcukat a művész által felkért barátok, vagy művészbarátok alkották meg. A „vendégmunkás” bevonásával készülő művek esetében Chilf Mária célja volt, hogy ne derüljön ki a befoglaló akvarell műfajának jellege.

A közel százötven alkotó egy szorosan kitakart ellipszisre emlékeztető fehér részt kapott a papírlapon és egy lehetőséget arra, hogy valami mélyről fakadó, belülről jövő vizuális jelet hagyjon. Így a korai szürrealistáktól ismert játékos folyamat végén a leleplezett kettős csoportportréval egy, a független alkotók „dolgai” közötti összefüggések tökéletes új rendszerét hozta létre. Végeredményben a monokrómba hajló, keretként funkcionáló fotógesztusok az emberi kollektív tudat segédleteivé váltak.

A kiállítás installációjába beékelődve, egyfajta köldökzsinórként van bemutatva a művész másik aktuális sorozata, a Ház – Fa - Ember. Ez a külső jegyeiben is emblematikusan „Chilf Maris” sorozat egyedülálló technikai virtuózitással mutatja be egyetemes szimbólumrendszerünk három alappillérét. A „Ház”, mint Nagy Anya (Magna Mater), amely az örök menedéket, a körülölelő védelmet jelenti, ugyanakkor a megpihenés, a megújhodás lehetőségét is magában hordozza. A társadalom alapját, a családot jelképezi. Magára az emberi testre is utal, hiszen a világot, a makrokozmoszt kicsiben, mikrokozmoszként testesíti meg. Az „Ember” a férfi és a nő, akit Isten saját képmására teremtett. A „dolgokkal” harmóniában élő, de irántuk felelősséggel tartozó csúcsragadozó, a gondolkodás és a döntésképesség birtokosa. Az értelem és érzelmek által vezérelt természeti lény.

A művész korábbi sorozataiban az Embert kinyitotta: zsigerein és érhálózati térképén keresztül kutatta, értelmezte a fizikai valóját és teste működési mechanizmusát. Most az érzelmek mentén az Ember mentális feltérképezése a cél. Chilf minden művében az ember létezésére reagál, filozófikus hangon a heideggeri létkérdés vizuális leképzésének lehetőségeit keresi. Nála elválaszthatatlan egységet képez az emberi faj két neme, a férfi és a nő, a feminin és a maszkulin. A megnyugvás, a harmónia megalkotásának lehetősége vezérli. A „Fa”, a világfa, Chilf Mária különös jelentőséggel bíró motívuma, mely gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él. A fa teste környezetében feloldódik, elválaszthatatlan egységet képezve azzal; az embernek és házának védelmet nyújt. A fa a hármas kozmikus rendszer alappilléreként vertikális hidat képez az ég, a föld és az alvilág között. Chilfnél a világ legidősebb élőlényeiként a létezés példaképei is. Embere számára betekintést nyújt a föld rétegei alá, így utalva lelkének visszfényére. Égbetörése biztosítja az utat a halhatatlanság, az isteni szférába emelkedés felé.

Chilf finom gesztusai és különös színvilága összetéveszthetetlen. Akvarell nyelvezete mögött ott rejtőzik a női nem belső spirituális érzékenysége.