A Tádzs Mahal kulisszái mögött forgattak.

Évente közel 7 millióan zarándokolnak el a Tádzs Mahalhoz, a modern világ hét csodájának egyikéhez. A legendás mauzóleumot a XVII. században, mindössze 18 év alatt építtette Sáh Dzsahán, a Mogul Birodalom akkori uralkodója. Fiatalon elhunyt felesége, Mumtáz Mahal emlékére állíttatta fel ezt a monumentális palotát, hogy így örökítse meg szerelmüket, az uralkodónő szépségét és életét. A közel 73 méter magas, 25 ezer tonnás épület az évszázadok során a szerelem szimbólumává vált, amit a 80-as években az UNESCO is felvett a világörökségi listájára. De hogy sikerült ilyen gyorsan felépíteni, méghozzá egy folyó instabil partján? Milyen építészeti titkokat rejtenek a jól ismert motívumok? És miért nem készült el soha a mauzóleum fekete párja? Ezekre a kérdésekre keresett választ az Ősi szuperszerkezetek: Tádzs Mahal című dokumentumfilm forgatóstábja, megidézve az örökkévalóságnak szánt szerelmet. Az alkotást hazánkban a Viasat History történelmi csatorna sugározza, 2023. július 4-én 21 órakor. Előzetes itt..

Egy csoda kulisszái mögött

Kívülről a Tádzs Mahal azt a látszatot kelti, mintha a mauzóleumot teljes egészében fehérmárványból építették volna, de az igazság az, hogy a 400 km-ről odahordott fehérmárvány csak a külső: az épület nagyja helyi terméskőből és agyagból öntött téglákból készült, amit aztán bevontak 20-25cm vastag márvánnyal. Mivel közel 20 000 munkással és helyben gyártott téglákkal dolgozhattak, a munka alaposan felgyorsulhatott.

Úgy tűnhet, hogy a síremlék 18 méter átmérőjű kupolája egyetlen egybefüggő építmény, pedig valójában két egymásra épített kupolából áll, egy belsőből és egy külsőből. A belső, kisebb kupolát nem csak egyszerűbb volt megépíteni, de aztán ez lett az alapja a nagyobb, impozánsabb külső kupolának – ez a forradalmi elgondolás pedig szintén rendesen felpörgette az építkezést, no meg az épület külső paramétereit is megnövelte: a belső dóm belmagassága 35 m, a külsőé pedig 38 m, ennek köszönhetően kívülről a Tádzs Mahal jóval grandiózusabb látványt nyújt, mint belülről. A legendák szerint Sáh Dzsahánnak az volt a terve, hogy a Jamuna folyó túlsó partjára felhúzza a mauzóleum feketemárvány-borítású párját, amiben majd őt helyezik örök nyugvóra, de mivel a fia a halála előtt 8 évvel bebörtönözte őt, erre már nem maradt ideje.

Az örök szerelem szimbóluma

A Tádzs Mahal pompázatos építmény, turisztikai jelentőségét mégis az indiai történelem egyik legnagyobb románcának köszönheti. A későbbi Sáh még csak 14 éves volt, amikor egy bazárban sétálva meglátta a 15 éves, selymet áruló Banu Bégumot. Azonnal egymásba szerettek, és ugyan Banu lett a herceg harmadik felesége, mégis ő volt a kedvence: Mumtáz Mahalnak, azaz „a palota ékkövének” nevezte. Az uralkodónő, akit erényesnek és legendás szépségűnek írtak le, nagyon szerette férjét, még a hadjárataira is elkísérte őt. Az egyik ilyen során, mindössze 38 évesen érte a halál, 14. gyermekük születésekor.

A történetek szerint a halálos ágyán a nő megígértette a férjével, hogy soha nem nősül újra, és hogy örök emléket állít neki. Mumtáz halálát követően Sáh Dzsahán vigasztalhatatlan volt, egy évre magányba vonult, és amikor visszatért, nekiállt eleget tenni ígéretének. A Tádzs Mahal építése elvitte a kincstár javainak nagy részét, a munkálatokat egy helyi és egy olasz építész vezényelte le, sokezer munkás mellett ezer elefánt bevonásával. Sáh az örökkévalóságnak szánta a mauzóleumot, ezért különösen nagy hangsúlyt fektettek a betonaljzat megszilárdítására és arra, hogy a szerkezet földrengésbiztos legyen. A mérnökök munkáját dicséri, hogy az eredmény a mai napig teljes pompájában látható!