A Polgár-Csőszhalom határában található lelőhelyet Dr. Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének professzora ünnepélyes keretek között a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

A sajtónyilvános eseményre 2023. november 28-án került sor a Magyar Nemzeti Múzeum Szécsényi-termében. A Magyar Nemzeti Múzeum nevében dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének vezetője mondott beszédet és vette át szimbolikusan az intézményi hálózatba került új régészeti bemutatóhelyet.

Dr. Raczky Pál professzor régészet iránti elkötelezettségét és kutatásba vetett hitét jól tükrözi, hogy huszonöt évvel ezelőtt saját költségén megvásárolta a lelőhely központját magába foglaló földterületet, ahol éveken keresztül vezetett nemzetközi együttműködésben megvalósuló régészeti feltárásokat.

„Gyermekemnek tekintem ezt a helyet, és most úgy gondolom, itt lesz jó helye” – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón az ELTE Régészettudományi Intézetének professzora.

Dr. Virágos Gábor főigazgató-helyettes beszédében kiemelte: „A régészeti bemutatóhely a Magyar Nemzeti Múzeum archeo-parkjainak sorát gazdagítja, ahol nemcsak találkozni tudunk közönségünkkel, hanem tudományos kutatást is végzünk. Szeretnénk, hogy az egyetemi képzés oszlopos helyszíneként továbbra is funkcionáljon a lelőhely. A feltárt terület a kísérleti régészet helyszíneként is szolgálhat, így a neolitikus épületek és életmód tudományos rekonstrukciójára is alkalmasnak bizonyul majd.”

Polgár-Csőszhalom nagy kiterjedésű (közel 76 hektár nagyságú) újkőkori lelőhely központja egy 70-75 méter átmérőjű domb, amely egymásra rétegződött települési maradványokból jött létre, majd virágzott Kr. e. 5000 és 4500 között. Ezt a különleges típusú településtípust tellnek nevezzük. A halom sajátossága, hogy egykor többszörös körárokrendszer vette körül, amelynek külső átmérője 180–190 méter volt, s a fő égtájak felé néző négy bejárattal rendelkezett. Az északi bejárat éppen a dombról jól látható Tokaj-hegység csúcsának irányába volt tájolva. Hasonló körárokrendszerek a Dunántúlon és Közép-Európában voltak jellemzők ebben az időszakban.

A tellek legészakibb példájaként említhető a polgári lelőhely, amely kulturális hatás a Közel-Kelettől, a Balkánon keresztül a Kárpát-medence keleti feléig terjedt el.

Csőszhalom kőkori népessége a régészeti kutatások tanúsága szerint a tellek és a körárok-rendszerek, vagyis a monumentális közösségi építmények két európai megjelenésformájának sajátos helyi kombinációját hozta létre. A feltárt sajátos tárgyi emlékanyagot, melyben egymástól eltérő területek (Dél-Alföld, Dunántúl) stíluselemei keverednek, csőszhalmi csoportnak nevezi a régészet.

A halmot övező kiterjedt település egy összefüggő, 34 000 négyzetméteres részét is feltárták. Itt 80 nagyméretű házat, 68 kutat, 238 hulladékgödröt, 124 sírt, továbbá igen gazdag tárgyi emlékeket hoztak napvilágra. Ezek összességében az egyik legreprezentatívabb képet nyújtják a Kárpát-medencei újkőkori települések egykori életéről. A halom e nagy települési együttesen belül a közösségi-rituális funkciókat betöltő különleges helyszín, már-már katedrális volt. Polgár-Csőszhalom eddigi kutatásait és az emlékek bemutatását az ELTE Régészettudományi Intézete, a Déri Múzeum, a Museum für Vor-und Frühgeschichte, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködése tette lehetővé.