Gyermekkorunkban csak ámultunk a nagy költségvetésű Amerikai filmeken, percekig tudtuk nézni a stáblistát, hogy mennyi ember dolgozott egy 2 órás darabon. Most eljött nekünk is ez a pillanat, hiszen egy közel akkora magyar költségvetésű film készült, mint a Vissza a jövőbe. Vajon megállja a helyét a nagyfilmes porondon a Most vagy soha?

Nehéz elfogulatlannak lenni a filmmel kapcsolatban, hiszen azt teljesen átszövi a politika. Eddig is a magyar nagyjátékfilmek többsége valamiféle állami támogatással készült, de a Most vagy soha! ebből kiemelkedik. Egyrészt az eddig itthon ismeretlen gigászi büdzséjével, valamint bátor témaválasztásával. Az 1848–49-es szabadságharc a magyar nemzet történetének talán legismertebb eseménye, nincs olyan magyar, aki nem lenne tisztába a történtekkel. A film március 14-e estén kezdődik, majd egészen a március 15-i esti eseményeket mutatja be. Ki lehetne részletesen elemezni, hogy mennyire 100%-osan tükrözi a történelmi eseményeket, de ez se a készítők célja nem volt másrészt a legtöbb történelmi filmeknél megfigyelhető valamiféle csavar, hogy izgalmasabbá tegyék a történteket a filmvásznon. Amit inkább problémásnak találtam, hogy mi pluszt ad a film. Mit tudunk meg március 15-ről, amit eddig nem tudtunk? Rengeteg olyan részletet vagy érdekességet be lehetett volna mutatni, ami közelebb viszi a nézőt az eseményekhez. A forgatókönyv kicsit olyanra sikeredett, mintha egy általános iskolás írta volna a március 15-i megemlékezések alapján. Nincs benne csavar, nincs benne izgalom, a poénok meg kifejezetten laposak. Legfőképpen ez hiányzik, mert a kivitelezés nem lett rossz.

A film készítői szerint a büdzsé közel fele a díszletekre ment el és ez meg is látszik. Valóban korhűek az ábrázolások és látszik, hogy minden apró részletre odafigyeltek. A jelmezek szintén rendkívüli alapossággal lettek elkészítve, de egy film azért ennél többről kell, hogy szóljon. Sokszor azt éreztem, hogy nem is mozgóképet nézek, hanem diavetítést. A jelenetek elnyújtottak, az akciók laposak, izgalomnak még csak a csíráját sem éreztem még úgy sem, hogy bevittek egy fiktív szálat a történetbe és még a hangszerelés is jóra sikeredett.

Petőfi 25 éves volt, amikor a szabadságharc zajlott, így kimondottan jó választás volt egy fiatal színészt Berettyán Nándort választani a szerepre. Szendrey Júlia viszont ennél még fiatalabb, mindössze 20 éves volt, így Mosolygó Sára elsőre jó választásnak tűnhetett, ugyanakkor a két színész között nincs semmiféle kémia. Hányszor hallottunk már Petőfi múzsájáról és hányszor képzeltük el a köztük lévő kapcsolatot, hát nem így.

Biztosak lehetünk benne, hogy ezt a filmet valamikor mindenki látni fogja, valószínűleg mostantól minden március 15-én leadják majd a magyar televízióban. Hogy érdemes erre most mozijegyet váltani az mindenki döntse el magának, ha el tud vonatkoztatni a politikai környezettől.