A Marvel-univerzum egyik legösszetettebb antihőse ismét színre lép. Tom Hardy újra Eddie Brock bőrébe bújt, egyesítve erejét a minden szabályt felrúgó szimbiótával, Venommal. A széria harmadik része, a Venom – Az utolsó menet című film nem csupán a trilógia záróakkordja, hanem a duó legérzelmesebb és legakciódúsabb kalandja is.
Kevés ember van, aki nem álmodott erről valaha életében. A hirtelen jött pénz, pláne a nagy pénz nemcsak felhőtlen örömöt hoz. A francia film egyik szereplője valami olyasmit mond: a pénz nem változtatja meg az embert, csak kihozza belőle, ami benne van. Eddig ezt a megközelítést még nem hallottam, de elgondolkodva rajta, azt hiszem, tényleg van benne valami. Tele a zsebünk és máris másnak érezzük magunkat vagy kibújik belőlünk a rejtett énünk? Ki tudja.
A film négy történetéből az első a kerettörténet, amelyben egy megélhetési problémákkal küzdő kétgyermekes család - nem nagy örömmel megy nyaralni a vidéki nagymamához. Az autóban - kis piszkálódások, némi burkolt sértegetések közben - kiderül, hogy a férj által vett lottószelvény telitalálatos! Minden megváltozik, felcsillan a szebb jövő - egyetlenegy probléma, hogy csak percek vannak arra, hogy jelentkezzenek a nyertes szelvénnyel, mert lejár a beválthatósági ideje. Elkezdődik a rohanás, azaz az autós száguldás szűk utcán, aztán jönnek a rendőrök - el lehet képzelni.... Mielőtt azonban megtudnánk, hogy azonkívül, hogy sikerült felvenni a pénz, a nyereményt - mi történik a családdal? - következik még 3 eset, három szerencsés nyerés. Azoknak a története kerül elmesélésre: egy csúnyácska lassan öreglánynak számító nőé, akire a szerencse után rámosolyog a szívdöglesztő férfi, a robbanómellényes arab terroristáké, akik úgy döntenek, hogy akkor nem robbantanak, de.., és az erkölcsi érzékkel rendelkező és nem rendelkező betegápolásban dolgozóké, akik megfoghatják a szerencse lábát, ha... A történetek, a poénok nem harsány röhögésre fakasztók, mint ahogy sokan elvárnák a könnyed nyári vígjátékoktól, de lehet jókat nevetni. Az esetek talán egy félig nyitott ajtóra hasonlítanak: ha benézünk rajta, jót nevethetünk - ha benyitunk, akkor el is gondolkodhatunk a látottakon, hallottakon - bár kissé abszurdak ahhoz, hogy igazak legyenek.
A befejezés nem éppen happy end, de bizakodásra ad okot. Reméljük, hogy az autós száguldozás miatt börtönbe került és éppen kiszabadult apával a vidéki nagymamához menő család - hiszen hová mennének? - eladták házukat és (nézzék meg a filmet, hogy még mi történt) - egyenesbe jön. Mindenesetre a kiskamasz fiú dadogás nélkül énekli apja kedvenc dalát az autóban, amelyhez csatlakozik az egész család.
A pénz nem boldogít - mondhatnánk. De tegye kezére a szívét: Ön őszintén gondolja ezt?
Szépek a képek, jók a szereplők, lehet nevetni - irány a mozi!