A MÜPA, a Magyar Zene Háza, számos vidéki helyszín után vasárnap este a budapesti Várkert Bazárt is meghódította az iLAND. A zenekar kétórás zenei utazásra hívta a közönséget – ők pedig az első számtól kezdve lelkesen csatlakoztak a rock és a progresszív rock legszebb pillanatait, vagy inkább óráit elhozó repüléshez. 

A Pálvölgyi Géza, Madarász Gábor Madi, Takáts Tamás, Dorozsmai Péter és Kontor Tamás alkotta zenekar, kiegészülve két fantasztikus vokalistával – Fehér Lilivel és Horváth Hanna Millie-vel - ahogy minden eddigi koncertjén, a Várkert Bazárban is csodálatos együtt zenéléssel, a csupa nagybetűvel írt ZENE örömével hódította meg a közönséget. Komoly szólók, jazz-koncerteket idéző elmélyült részek, jól ismert dalok, mély szövegek és gondolatok, régebbről ismert dalok egyvelege volt ez az este – a közönség vastapsával fűszerezve. 

Az ilAND tagjai közül négyen - Takáts Tamás, Pálvölgyi Géza, Dorozsmai Péter és Madarász Gábor – hosszú éveken együtt zenéltek a legendás East utolsó felállásában és nem titkoltan az ott kialakított zenei világot viszik tovább – a közönség legnagyobb örömére. A Várkert Bazárban is elhangzottak - az iLAND bemutatkozó lemezén „A Sziget” dupla albumon - hallható új dalokkal szerves egységben, olyan ikonikus sikerek, mint A szerelem sivataga, az Elrejtettél a szívedben, a David Bowie szeme, vagy éppen a Szél repítse - de megszólalnak olyan új dalok is, mint a Kék Gyémánt, az Úton haza, vagy a Tárd ki az ajtód, legújabb szerzemény, az iLAND békedala, az Apokalipszis, amely az ’56-tal és a De mégis élünk című új dallal válik egy igazi trilógiává. 

A mai zenei világban az iLAND egy olyan ritkaság, amelyet legalább egyszer mindenkinek hallania kell. És aki egyszer hallja, az újra meg újra részese akar lenni ennek az utazásnak, hogy aztán a koncert végén a Party is over instrumentális lüktetése és dübörgése után szinte csendben hallgathassa meg a záró, “Mert szeretnénk zenében elmondani, amit máshogy nem lehet” tételt.

Ahogy egy néző írta a koncert után: „...Zalaegerszegről mentünk fel a fővárosba, de az ilyen eseményekért bárhová elmennénk. Szuperlatívuszokban lehet csak erről az estéről beszélni, a koncert vége az valami frenetikus volt, csak kapkodtam a fejem, hogy mi van itt...”