A Műcsarnokban 1998-ban és a Szépművészeti Múzeumban 2001-ben bemutatott jelentős méretű, átfogó kiállítások után, a Rozsda Endre Barátai Társaság és a Budapest Galéria közös rendezésében, ezúttal sokkal személyesebb, intimebb megközelítésben, és jó néhány, első alkalommal nyilvánosság elé kerülő alkotáson keresztül tárul fel előttünk Rozsda Endre szürrealista lélekkel megélt világa.

A magyar múzeumoktól, valamint francia és magyar magángyűjteményekből kölcsönzött, mintegy harminc festményen és közel annyi rajzon, a régmúlt valós történései és képzeletszülte szituációk, vissza-visszatérő víziók és ébren megálmodott képsorok fonódnak össze. Festményeinek, rajzainak szövedékében nincs régen vagy most, nincs itt vagy ott, minden egy időben, egy térben sűrűsödik össze, mint ahogy életének tragikus mozzanatait is képes volt sajátságos humorú közegben megjeleníteni. "Olyan világba álmodom magam, ahol az idő dimenziójában járhatok előre és hátra, fel és le, ahol felnőtt vagyok egy olyan időben, melyben valójában gyerek voltam." - fogalmazza meg a nemcsak képeiben, de írásaiban is ízig-vérig szürrealista művész.

A kényszerből elhagyott szülőföld, Magyarország helyett Franciaország lett Rozsda választott hazája. Életének több mint hatvan évét Párizsban élte le, ahol nemcsak a gyűjtők, de a szürrealista művésztársak megbecsülését is sikerült kivívnia, amint azt az 1964-ben, Hans Arp, Matta, Max Ernst, Man Ray, Marcel Duchamp és Darius Milhaud alkotta zsüri által odaítélt Copley-díj is tanúsítja. Évtizedeken át a legendás Bateau Lavoir egyik műtermében dolgozott, a kiállításon szereplő alkotások zöme is ott készült. A Rozsda álomvilágából válogatott festmények és rajzok most a szép és szomorú emlékek színhelyén, Budapesten láthatók, miközben alkotójuk valahonnan a távolból vigyázza "gyermekeit".

Megnyitó: 2009. április 20. (hétfő) 17 óra - Konok Tamás, festőművész