Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.
1755-ben Ludvig Kahlen kapitány elindul, hogy teljesítsen egy lehetetlennek tűnő küldetést: meg akarja hódítani a zord, lakhatatlan dán vidéket. A férfi célja, hogy kolóniát építsen a király nevében. De egy könyörtelen helyi földesúr másképp gondolkodik és arrogánsan azt hiszi, hogy ez a föld kizárólag az övé. Kahlen keményfejű és úgy érzi, a király megbízása és saját elszántsága elegendő ahhoz, hogy sikerrel járjon. Az összecsapás elkerülhetetlennek tűnik a két fél között, a kapitányt ráadásul az érzelmei is fűtik, miután rátalál élete szerelmére.
(Ida Jessen regényéből.)






















