A karácsonyi könyvvásár egyik nagy sikere volt Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ? című könyve, amit most mi is elolvastunk.

Szóval, nem az az igazi kérdés, hogy jó-e a könyv – sokkal jobb kérdés: kinek „való” ez a könyv?
Ha megnézem a borítót, profi munka: sötét alapszínből előbukkanó meztelen női hát – titok és érzékiség keveréke. A betűk elütő színe és nagysága – figyelemfelkeltés. A cím választása – Kiből lesz a JÓ NŐ válasz Dr. Csernus Imrének – felkapott témára és személyre utal.
Az Előszó előtti előszóban már érzékelhetjük a könyv felfokozott hangulatát (TELE VAN A HÓCIPŐM – elegem lett abból, hogy folyton férfiak „osztják az észt”, hogyan is kellene nekünk, nőknek élni…).
Paulina Éva két nagy ígéretet tesz, egyrészt hogy elmondja a NŐ véleményét a nőről, másrészt pedig az Előszóban azon titkok megfejtésére és továbbadására vállalkozik, amelyeknek a Jó Nők a birtokában a vannak.
A fejezet címei, mint például „Nincs egy rongyom se!”, Kihűlt ágyak, kihűlt szívek” vagy „A csoda bennünk létezik” - mind, mind olyan témát engednek sejtetni, amely a nőket érdekli, s tegyük hozzá, mindig vannak olyanok, amelyet éppen aktuálisnak vagy érdekesnek tartunk: mert velem is ez történt vagy mit kellene tennem – és ezer más szempontot sorolhatunk még fel.
Tele vannak a fejezetek hihető, életszagú esetekkel – és nem egyszer gyakorlati tanácsokkal is: például, hogy öltözködjünk – lásd: Nincs egy rongyom se! Aztán a plasztikai műtétekről: Zsírleszívás? Mellplasztika? Smink? Étkezési tanácsokat is olvashatunk: Hogyan fogyjunk tíz kilót „seperc” alatt? Aztán jönnek a bonyolultabb dolgok: férfiak, szülés és élethelyzetek.

Beváltja-e ígéretét Paulina Éva, elmondja a NŐ véleményét szemben a „bicskanyitogató” stílusú Dr. Csernus Imrével? De ki is az a „NŐ” – csak így nagybetűvel a könyvet idézve? Hát ez az, a nő fogalom, absztrakció, nincs nő, csak vannak konkrét személyek, nők konkrét helyzetekben. S minél közelebbről vizsgáljuk a csoportot – a nők csoportját - annál nehezebb mindenkire vonatkozó általános érvényű megállapítást tenni. Itt látom elérkezettnek az időt, hogy visszatérjek az első mondatomra: kinek „való” a könyv?
Szerintem 30-on túli szingli vagy szingli-gyanús értelmiségi nőnek vagy olyan értelmiségi középkorúnak, aki már túl van sikertelen kapcsolat(ok)on vagy éppen nincsen túl.
Itt tegyük fel azt a kérdést is, beváltja-e ígéretét a könyv, elmondja a NŐ véleményét? Én – bevallom őszintén - nem tudtam meg, mi is a véleménye – nem a NŐ-nek, hanem Paulina Évának. Rövid példa erre: 133. oldalon: Nem osztom Dr. Csernus Imre gyermekvállalásról alkotott véleményét – írja. Aztán a 137. oldalon: Ugyanis Csernus doktor véleményében, amit a fejezet elején idéztem, azért van valami igazság. Nagyon jellemzőnek találom: nagy megállapítások, aztán kicsi satírozás, „persze ha azt is figyelembe vesszük” – máris más a leányzó fekvése.

Ez a könyv nem vélemény, hanem esetek gyűjteménye. Nem mondhatom, hogy nem igazak, nem mondhatom, hogy nem megoldások – de ne tévesszen meg senkit, ez másnak az esete, nem az enyém! Legtöbb eset, megállapítás nem valami újdonság, inkább meglevő ismeret-, véleményhalmaz összefoglalása, rendszerezése – megtűzdelve a szerző személyes tapasztalásával. Példa, okulás, elgondolkodás – szerintem erre jó.

Beváltja-e ígéretét a könyv, megismertet-e a JÓ NŐ titkával? A címnek persze olyannak kell lenni, amikor valaki azt elolvassa, kedvet érezzen, hogy kezébe vegye, belelapozzon! És végül megvegye a könyvet. Ezt értem, de azután lehet pontosítani – sőt, szerintem illik is. Ebben a könyvben nincsenek titkok, hanem jó tanácsok osztogatása, a szerző következtetéseinek levonása – nagybetűvel vagy vastagon szedve, amely ízlés dolga, de nekem például egyáltalán nem tetszik ez a szöveg-kiemelési stílus.
Nem tetszenek bizonyos általánosítások: itt van például Kanada, Észak-Amerika emlegetése – majdnem a Kánaán – (nagy halom zöldség, nagy halom gyümölcs és mellette egy-két kisebb csomagban hús, többnyire csirke vagy hal. Ezt veszik a kanadaiak. – 75. oldal.) – Szóval hatalmas általánosítás. Biztos van, aki ezt veszi. Hol? Vancouverben vagy Halifaxban? És hányan és kik? Vajon a gyorsétkezdéket kik töltik meg és miért van elhízva a lakosság jelentős része? Részemről meg ez általánosítás, tudom, de higgyen mindenki, amit akar.
És néha mintha félresiklanának a dolgok: Mi lenne velünk, ha a monoton téli hónapokban nem volna karácsony és Valentin-nap – kérdi a szerző a 115. oldalon? Kifakulnának a napjaink – adja meg a választ, és sorolja azokat a téves dolgokat, amelyeket ezzel a napokkal kapcsolatban teszünk (ajándékokkal a borzalom, kifárasztjuk magunkat az előkészületekkel stb.). Igaz, de nem a karácsony és nem a Valentin-nap a lényeg, hanem az ünnepek, s ez elveszik a könyvben a plüssmacik és egyebek részletezése közben. A monoton téli hónapokban pedig mindegy, hogy szenteste vagy egy sima hétköznap, de tényleg érdemes meleg teával kezünkben fotelba telepedni és felidézni szeretteinkkel a szép emlékeket - nyáron meg hideg ital mellett – kicsit máshol van véleményem szerint a hangsúly.

Mióta Kanadában élek – írja a szerző – az életmódom ugyanaz maradt, tehát: no alkohol, no drog …..Ezt a mondatot, ha összevetem a KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS „Szeretnék köszönetet mondani a volt férjeimnek ……., akik megmutatták, hogy milyen az alkohol, a depresszió és a drog fogságában élni.” – szóval Ön olvasó, erről mit gondol? Én azt, hogy a férjek voltak alkoholisták, drogosok. Megkérdezném: a férfiak miért alkoholisták, drogosok? – és nem a szerző férjeire gondolok, csak úgy általánosságban kérdezek. Mert nekik is voltak problémáik? Még mindig általánosításban kérdezem: a férfiaknak is vannak problémáik? És az motoszkál bennem, hogy mi az előbbre való? Legyünk jó emberek – vagy jó nők (kis betűvel)?
Kinek ajánlom továbbá ezt a könyvet?
Aki a „JÓ NŐ” kifejezést pozitívnak tartja, aki úgy gondolja, hogy a befejező „Csoda bennünk létezik” című fejezet egyik szerző által kiemelt mondata: … „nagyon haragudtam egy pasasra, aki eléggé szétbasztaaz (nyomdahiba) életemet ” ebbe a fejezetbe illik.

Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?, 2009
K.U.K. kiadó, ISBN: 9789639887282