Ez derül ki az UNICEF Magyarország reprezentatív felméréséből.

Leginkább a 11-18 éves korosztály sínylette meg a pandémia legnehezebb, otthon töltött hónapjait: alvásproblémákról, befele fordulásról és motiválatlanságról számoltak be a legtöbben, míg a kisebbek körében elkalandozó figyelmet, túlzott mozgékonyságot és engedetlenséget figyeltek meg leginkább. Az országos kutatást a Publicus Intézet végezte 1000 fő megkérdezésével 2021 májusában. A 3-18 éves gyerekeket nevelő szülőkre reprezentatív felmérés arra kereste a választ, hogy milyen hatással volt a járvány a gyerekek mentális egészségére, milyen hátrányokat okozott az otthonmaradás, az elszigeteltség, az intézmények bezárása, mennyire tudtak kapcsolatban maradni a kortársakkal és miben változtak a mindennapjaik.

A szülők fele érzi úgy, hogy gyermeke mentális egészsége romlott a járvány alatt. A legtöbben azt vették észre, hogy gyermekük nyugtalanabb, figyelmetlenebb lett a szokásosnál, elvonult a világ elől, vagy szorongott a pandémia idején. Leginkább a kamaszokat érintette negatívan a helyzet: a 11-18 évesek szüleinek 55%-a tapasztalta valamilyen mértékben az alvászavar és a „befele fordulás” felbukkanását.  Ebben a korosztályban a szülők 26%-a szerint gyermekük figyelme könnyebben elterelődött, 25% úgy tapasztalta, hogy a gyermek könnyen dühbe gurult, 23% pedig a kamasz motiválatlanságára panaszkodott. A 7-11 éveseknél a szülők 54%-a tapasztalta negatív tünetek felbukkanását az otthon töltött idő alatt – a szülők harmada emelte ki, hogy a gyermek nyughatatlan, túlságosan mozgékony, de ezen korúak negyedénél is felütötte a fejét az alvászavar. A legkisebbeknél 49%-os az arány, vagyis a 3-7 éves gyermeket nevelő szülők fele tapasztalta a fenti negatív hatásokat.

Minden korosztályban a szülők mintegy fele tart attól, hogy a bezárások és a járványhelyzet miatt a gyermeke valamilyen tartós hátrányt szenvedett el: lassult az érzelmi és társas fejlődése, mozgásfejlődése illetve lemaradt a tanulásban. Nagyjából minden ötödik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem aggódik a pandémia esetleges káros hatásai miatt. Egy szűk kisebbség előnyét is látta a járványhelyzetnek, ők leginkább azt jelölték meg, hogy a bezártság hatására többet volt együtt a család. Úgy tűnik, a többség számára a járvány miatt kialakult helyzet semmilyen előnnyel nem járt, a 3-7 évesek szüleinek 57%-a nyilatkozott így, ez az arány a nagyobbaknál 68%, a kamaszoknál pedig 66%. A szülők beszámolója szerint a 7-11 évesek mindössze 3%-a örült például annak, hogy nem kell iskolába járnia.

A kutatás eredményeiben markánsan kirajzolódott, hogy az egyszülős háztartásokat mennyivel nehezebben érintették a járvány mentális vonatkozásai, ahol 77% volt azon gyerekek aránya, akiknél legalább két negatív tünet megjelenését tapasztalták, szemben a kétszülős háztartásokkal, ahol ez az arány 46%. A tünetek közül az elkalandozó figyelem (77%), a nyughatatlanság (69%), a dühkitörések (61%), a szorongás (31%) jellemezte leginkább a 7-11 éveseket.

A felmérés arra is kereste a választ, hogy a különböző társadalmi rétegekben mennyire eltérően érezték meg a járvány negatív hatásait. Az adatok alapján egyértelműen elmondható, hogy minél alacsonyabb jövedelemből él a család, annál jobban ki volt téve a mentális kockázatoknak. A 11-18 éves korosztály esetében például az alacsony jövedelmű családokban jóval magasabb – 35%-os – arányban számoltak be a szülők arról, hogy a kamasz gyermekük szorong – míg ez az arány a közepes vagy magasabb jövedelmű családok esetén 15%. Hasonló különbség mutatkozott meg, amikor az elbizonytalanodásra, a barátkozásra, a lehangoltságra kérdeztek rá. A számok azt is megmutatják, hogy azon háztartások érezték leginkább nehéznek az otthon töltött hónapokat, ahol a havi jövedelem 150 000 forint alatt marad.

A szülők szerint a pandémia alatt a kicsik 37%-a, a nagyobbak 34%-a, míg a tinik 38%-a jelentősen többet tévézett, videózott, mint korábban. Nagyot ugrott a számítógépezéssel töltött idő is: a legkisebbek 53%-kal, a legnagyobbak 62%-kal több időt töltöttek a gép előtt, mint a járvány előtt. A felmérés arra is kereste a választ, hogy a szülők kaptak-e segítséget abban, hogy gyerekük jobban legyen. A 3-7 évesek szüleinek 64%-a, a 7-11 évesek szüleinek 71%-a, a 11-18 évesek 79%-a maradt segítség nélkül a járvány idején, igaz, döntő többségük nem is kért segítséget. Akik kaptak, azok jellemzően pszichológus, logopédus vagy a tanárok támogatását kérték.

„A pandémia nem múlik el nyomtalanul, negatív hatásai tartósak. Nem is kérdés, hogy a szülők, a pedagógusok, a szakemberek és a döntéshozók közös feladata és felelőssége a károk orvoslása. Mi nem csak egy diagnózist szeretnénk adni, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egy egész generáció kerülhet hátrányba, ha most nem nyújtunk segítő kezet” – mondta el Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője.

Az UNICEF Magyarország hosszú távú programja, amely a gyerekek és fiatalok mentális egészségének erősítését célozza a járvány alatt és után, négy magánszemély, Hermann Kamilla, Török Ilona, Zimmermann Krisztina és Oláh Márton támogatásával valósul meg. Azon kívül, hogy mindannyian mélyen elkötelezettek a társadalmi felelősségvállalás és a rászoruló gyermekek esélyeinek javítása mellett, történetesen mindannyian maguk is szülők, így különösen fontos számukra a fiatal generáció mentális egészsége.

"Hiszek abban, hogy gyerekek és fiatalok érdekében érdemes feltennünk a jó kérdéseket és megtalálnunk a helyes válaszokat. A neves gyermekjogi szervezettel összefogva alapos kutatási eredményekre épülő, hatékony megoldásokban gondolkodunk.” – hangsúlyozta Hermann Kamilla, a program fő támogatója.

UNICEF Kutatás - A járvány hatása a gyerekek mentális egészségére címmel ingyenes online webináron vehetnek részt a téma iránt érdeklődők június 22-én 16 órától. Az eseményen gyermekpszichológus, szociológus, pedagógus és gyermekvédelmi szakember beszélget a gyerekek mentális egészségéről a reprezentatív kutatási eredmények tükrében. További információ a webinárról itt. A járványhelyzet hatása a gyerekekre kutatás aloldala itt.