3 terem – 3 mű – 3 dal – a Műcsarnokban.

Károlyi Katalin nemzetközi színen elismert mezzoszoprán ad koncertet Sinkó István „Jelenségek” című kiállításához kapcsolódóan szeptember 22-én, a Műcsarnokban. A két alkotó barátsága nyomán született a koncert ötlete, mely során a mezzoszoprán három Sinkó művet választott ki, ezekhez társított dalokat. A közönséget három termen keresztül hívja különleges, műfaji határokon átívelő művészeti sétára Károlyi Katalin.

Sinkó István tollal, ecsettel belenyúl a saját fotóiba, színfoltokkal, vonalakkal rétegezi a képeket. A gesztusa kettős: elidegeníti a fényképeket egykedvű realizmusuktól, hogy azok a szabad kézzel festett formák és vonalak által új, személyes, a nézőpontot és a keretezést felvállaló, több dimenziójú valósággá, jelenséggé váljanak. A kiállítótérben tartott koncert is hasonló módon működik: a hang elszáll, a kép a falon marad – de a jelenlévők számára az elhangzó zene hozzákapcsolódik a képekhez, a befogadás újfajta élményét adja. Sinkó István gesztusához hasonló nagyvonalúsággal húzza meg Károlyi Katalin az est programjának szólóhang–rezonancia vonalait, amelyek az európai műzene egyik origóját jelentő, 14. századi Guillaume de Machaut-t az Eberhardt Wüllner álnév alatt rejtőző mai komponistával kötik össze, miközben áthaladnak a népzene iránt elkötelezett, magát modern komponistának nem gondoló múlt századi Luciano Berión, aki ugyanakkor a kortárs énektechnika egyik sarokkövét tette le. Az elhangzó művek szövegei a középkori szufizmust a kora reneszánsz szimbolikus udvari költészeten át összekapcsolják a közelmúlt szürrealista és dekonstruktív lírájával. Az énekhang kezelése a szétbontott zenei formától és tépett akusztikai megjelenéstől a rezignált, ugyanakkor a legmélyebb érdeklődéssel kitekintő eklekticizmuson át egy szigorú ritmikájú architektonikáig ível, s a jelenség mint az akusztikus képeket létrehozó hang egyszerre elmerül és tovaillan a pillanatban – mint a vonal a képben.

Károlyi Katalin mezzoszoprán repertoárja főleg a barokk és kortárs operára, valamint a 19–21. századi kamarazenére épül. Fellépett többek között a milánói Scala, az Opéra de Paris, a Carnegie Hall és a Concertgebouw színpadán, valamint a BBC Proms, a Festival d’Aix-en-Provence és a mexikói Cervantino Festival szólistájaként. Rendszeres közreműködője a W. Christie, P. Herreweghe, G. Benjamin, T. Adès és Vajda Gergely vezényletével előadott operáknak, koncerteknek. Ligeti György Síppal, dobbal, nádihegedűvel című ciklusa az ő számára íródott, csakúgy, mint Gwendolen Fairfax szerepe Gerald Barry The Importence of Being Earnest című operájában, amelynek lemezfelvételét 2016-ban Grammy–díjra jelölték.

Szeptember 22., 18:00 – Műcsarnok

Műsor:

   Guillaume de Machaut: Lay de plour

   Kondor Ádám: Eberhard Wüllner: Geistliche Gesänge

   Luciano Berio: Sequenza III

További információ itt.   Jegyek itt.   A belépőjegy a kiállításra való belépésre is jogosít.