Sokat, túl sokat gondolkodtam rajta: milyen is volt a Lehárfeszt? Azzal kezdődött, hogy valahonnan odaestünk a fesztivál nyitójára, de annyira „máshol voltam még”, hogy azt a kérdést találtam feltenni: de hát mi köze van Komárnonak Lehárhoz?

Miután egy kedves komárnói újságíró felvilágosított, hogy itt született az akkor még Komáromnak nevezett településen – magamhoz tértem. Óh, hát persze, s bevillant egy történet, egy kép, amelyet (most már tudom) 2020-ban olvastam a  Duna Menti Múzeum Baráti Köre, Komárom tollából Lehár 150. születésnapja alkalmából. Lásd: https://www.facebook.com/100070601137758/posts/254117335955518/

Szóval Lehár Ferenc és nem Kálmán Imre tettem helyre a dolgokat az eszemben. Nem Kálmán Imre, akinek múzeumot szentelt Siófok, a szülővárosa – vele kevertem össze Lehár Ferencet, de nem is csoda, hiszen a két zeneszerző – vagy írjuk úgy: operettszerző - szoros kapcsolatban volt egymással.

Ez volt a 2. LehárFeszt Komarno életében, s mi tagadás, nagy fába vágták a fejszéjüket a szervezők. Hiszen Lehár csak itt született és pár hónaposan már el is került a városból.  Életének két fő helyszíne Bécs, a császárváros - valamint Bad Ischl, a népszerű, gyógyfürdőjéről is ismert osztrák üdülőváros és 2024-tól Európa Kulturális Fővárosa. Mindkét hely olyan, hogy … hmmm. Mondjuk azt, hogy más súlycsoportba tartoznak, mint Komarno.

Nagy fába vágták fejszéjüket a szervezők, és dicséretükre legyen mondva, a vállalt feladat arányban állt a lehetőségeikkel. A program olyan volt, mint egy tavaszi virágcsokor: könnyed, látványos, élvezhető és sokszínű – mondhatni, mint egy operett.

Mit láthattunk? Befogadható mennyiségű kiállítást Lehár Ferencről, a zenész színpad pillanatairól. A XX. század, ma már muzeálisnak számító autói ugyanúgy segítettek a korba, az operettek keletkezésének korába beleélni magunkat, mint a primadonna ruhák és bonviván öltözékek, amiket fel lehetett próbálni. A Lehár film is segített visszacsöppenni a korba, egy kis hangulatot hozott vissza a letűnt világból – amely, valljuk be – nem is volt mindig oly felhőtlenül boldog.

A Mulat az OPERETT című gálaműsor dugig tömött nézőtér előtt ment le hatalmas sikerrel. Itt és ekkor világosan látszódott, hogy kiket is érdekelt a fesztivál? Középkorú és idősebb emberek verték vörösre a tenyerüket … és fiatal felnőtt alig volt. Pedig – talán nem is a gálaműsor, az tényleg csupa, csupa operett volt, operett fanoknak – hanem a kis zenés darabok utat találhattak volna a fiatalabbak felé is.  Itt gondolok Az asszony összetör és Dérynétől István királyig, valamint Szögény Dankó Pista zenés színművekre. Főleg az első kettőt találtam fantasztikus jónak.

Persze, volt itt még más is, ami a fiatalabb korosztályt célozta meg: muzikális lurkók tánca, barokk táncok, viselettörténeti bemutató, musical trió koncertje.

A 92 éves Szinetár Miklóssal való műhelybeszélgetés remek hangulatú volt.

„Listám” nem teljes, így aki vagy ami kimaradt, az nem negatív értékelés. Mindenkit, mindent felsorolni lehetetlenség – a szereplők szakmai értékelését végezze el a szakma, én a fesztiválról kívántam pár szót szólni. Mielőtt azonban leírnám a végső mondatot, hadd ejtsek szót Komarnoról is.

Komarno csodás kisváros, a belvárosi sétáló utcák megkapóan egyszerűek és hangulatosak. Persze, mindig bennem van a kisördög: az egyik gyógyszertár előtt hatalmas, formás fügefa áll. Az alja terítve lehullott, széttaposott gyümölcsökkel. Nem egynaposak. Nem tudom megérteni, hogy a „patika-tisztaság” nem terjed ki a bejárati ajtótól két méterre levő fa aljára.. Finom a füge, ami a fán terem – megkóstoltuk. De a város központja – a fügefától eltekintve – tényleg megkapó. A Tiszti Pavilon bejárata fölött olvasható VIRIBUS UNITIS (egyesült erővel) – amely I. Ferenc József osztrák császár és magyar király egyik uralkodói jelmondata volt – a régi monarchiabeli békeidőket idézi, ahogy maga a kisváros magja is.

Az Európa udvar hasonlít a budapesti városligeti Történelmi Épületcsoportra (Vajdahunyad vára) - csak kicsiben. Itt európai házak öveznek egy teret. A földszinten üzletek, vendéglátó helyiségek, az emeleten lakóházak vannak. Ami szomorú, hogy a projekt valamiért elakadt, nincs befejezve – de ami kész, az kedves, barátságos összhatású.

Hogy mi van még Komarnoban? Múzeum, bazilika (éppen felújítják), erődítmény, avagy vár programokkal, thermál fürdő… (és tovább nem sorolom). Amire még felkaptuk a fejünket, az a városban található sok emléktábla. A város nem felejti fiait (női hírességgel nem találkoztam), akik itt születtek, itt dolgoztak, itt tanultak – legyen szó Egressy Béniről, a Szózat megzenésítőjéről, vagy Alapy Gáspárról, a mártír polgármesterről. Jó minőségű kiadványokban lehet hírességekről, programokról olvasni. A komarnoi járásban tanösvényt, csillagvizsgálót, Babamúzeumot, kilátót, skanzent (és tovább nem sorolom) találhatunk.

Nem nagy durranások, mondhatni – nem a Louvre, nem a Grand Canyon - hanem embermértékű látnivalók kicsiknek, nagyoknak, baráti társaságoknak, családoknak akár kisgyerekkel is.

Szállásokról személyes tapasztalataink nincsenek, de amiről van, az az étkezés. Remek reggeliző helyeket találtunk, kávézókat, sütist és fagyist, s nem okozott gondot az ebéd sem a minőség, sem az ár tekintetében. Kedves, barátságos vendéglátókkal találkoztunk.

Szóval milyen volt a 2. Lehárfeszt? Nagyon jó. Amit erősíteni kellene: bevonzani a fiatalabb korosztályt is. Programcsomagokat ajánlani, amelyben nemcsak a fesztivál műsora szerepelne, hanem lenne más is: félnapos fürdő, avagy tanösvény meglátogatása. Híres emberek emléktábláinak felkeresése vezetéssel. Valami ilyesmikre gondolunk.

Gratulálunk a szervezőknek, a műsor részvevőinek, találkozzunk jövőre Komarnoban a 3. Lehárfeszten!

Reméljük, lesz!!!