Az elmúlt évek legizgalmasabb és legváltozatosabb tartalom kínálatával készül 2025-re a Warner Bros. Discovery streaming platformja, a Max.
A sztárfellépők a világ legjobbjának tartott Glastonbury fesztiválhoz hasonlították a Szigetet, az itt lévő nagykövetek szerint nincs is jobb Európában, a nemzetközi újságírók le voltak nyűgözve a változatosságától és hangulatától, a magyar politikusok pedig a legvonzóbb hungarikumnak tartják kedvenc fesztiválunkat. 382 ezren voltak, békében, boldogságban.
“Átfutottam a programfüzetet, és láttam milyen arcok vannak itt a Szigeten. Varázslatos ez a közeg! Talán ez a világ legnagyobb fesztiválja, valahol még a Glastonburyt is felülmúlja.” mondta Sister Bliss, és neki igazán elhihetjük, hiszen a Faithless többször is járt már a Szigeten. Vele összhangban James Ford, a Simian Mobile Disco tagja így nyilatkozott: “Nagyon szeretnénk visszajönni máskor is, olyan ez a fesztivál, mint a Glastonbury. Nagy és rengeteg program van.”
A Sziget méreteit és változatosságát emelték ki a fesztiválról tudósító nemzetközi újságírók is. Többek között New Musical Express, a The Guardian, a Mixmag, a The Telegraph újságíróiból álló csoport tagjai egy sajtóbeszélgetésen a fesztiválos tapasztalataikról beszéltek. Kiemelték a Sziget unikális atmoszféráját és szervezettségét. Mint mondták, a Sziget rendkívül barátságos fesztivál és egyedülálló abban, hogy a nagy koncertek mellett számos izgalmas és érdekes kisebb programot is tartalmaz. A külföldi újságírók külön kiemelték - összehasonlítva más fesztiválos tapasztalataikkal - a zenei helyszíneken felállított technika minőségét, azt, hogy milyen “jól szólnak” színpadok. Elmondásuk szerint más fesztiválokhoz képest a szolgáltatások minősége és a higiéniai körülmények is kiemelkedők.
Számos nagykövet is megfordult az idei fesztiválon. Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony – aki civilben is több napon kint bulizott a Szigeten - egyszerűen annyit mondott: „a Sziget a legjobb buli egész Európában". Fontos találkozási pontnak nevezte a fesztivált, ahol a különböző nemzetek fiataljai együtt szórakozhatnak.
Az idei Szigetre kilátogató magyar politikusok véleménye is egybehangzó. Rétvári Bence és Nyitrai Zsolt államtitkárok arról beszéltek kintlétükkor, hogy a Sziget a legvonzóbb magyar hungarikumok egyike, ahogy Rétvári fogalmazott, a Sziget a harmadik legfontosabb országmárkánk Puskás és a Rubik-kocka után. Jól is működött az idén is és egy igazi nemzetközi kavalkádot varázsolt a fesztivál a Hajógyári szigetre, ahol közel 50 náció fiataljai szórakoztak együtt a hazai fesztiválozókkal. A felmérések azt mutatják, hogy naponta ugyanannyi a külföldi, mint a magyar bent a Szigeten, ami túl azon, hogy a legtöbb külföldit vonzó hazai rendezvény, a legtöbb magyar látogatót is számláló esemény hazánkban.
A rendőrség is pozitívan nyilatkozott a Szigetről. Bár akadt dolguk, de inkább csak kisebb súlyú bűncselekményekkel kapcsolatban kellett intézkedniük – mondta Tóth Tamás budapesti rendőrfőkapitány, amikor meglátogatta a rendezvényt. Hasonlóképpen fogalmazott dr. Szeles Géza, a Sziget “főorvosa”. Elmondása szerint semmi komolyabb baleset nem történt a Szigeten. A bűnügyi és egészségügyi statisztikák a Sziget méretéhez képest kiemelkedően jók.
Gerendai Károly a Sziget főszervezője összegzése szerint minden szempontból sikeresnek mondható az idei fesztivál is. „A válság ellenére alig csökkent a látogatottság, és az esőzések valamint az árfolyam ingadozások okozta többletköltségek ellenére is nyereséggel zártunk.” – zárta Gerendai.
A következő egy hétben a bontó-, és szállítómunkásoké valamint a takarítóké a terep, majd a második héten megkezdődik a terület rekultivációja, s várhatóan szeptember elején a Főkerttel közösen megtörténik a füvesítése a területnek.
Hozzászólások (1)
Sziget 2010 vagy 2010 Sziget? Egyre megy. Szóval ment a fiam a Szigetre először, s mint lelkiismeretes szülő izgultam rendesen (nem először). Az első benyomást a kezdés előtt két nappal kapta meg gyermekem, véletlenül arra jártunk, s kezdték a szereléseket, kellékeket behordani a tetthelyre. Forgalom, forgalom, forgalom. Mi lesz itt? Persze, nem jó magányos farkasként lézengeni, s nekem is jól jött, hogy lett haver, aki éppen akkor ment ki és éppen az a koncert érdekelte, mint a fiamat. Mit kér egy átlag (kispolgári szülő)? Nem belemélyedve a dolgokba (fiam, csak drog ne és kerüld ... és más szózatok – nem erre gondolok), hát legyen bekapcsolva a telefonod, hogy el tudjuk egymást érni! Oh, mi aggódó szülők, milyen megnyugtató gondolat: van telefonja – nem úgy ám, mint a mi fiatalkorunkban, hogy érmés meg pénzes MATÁV-készülékek, amelyek ha voltak is, még mindig kétfelé ágazott az ügy: működött, avagy nem? Mobil (ugye amelyből minden évben vagy évadban több újat dobnak a piacra, ami ezért és azért jobb, klasszabb, menőbb és a többi, ez mindenkinek ismerős téma). Így aztán nyugodtan álomra hajtottam a fejem, hogy aztán az én mobilom (gyerektől öröklött készülék: anya, te mikor cseréled le?) elkezdjen csörögni, mert ebben állapodtunk meg – de gyorsan helyesbítek, nem az én mobilom, hanem a férjé el kezdett csörögni (jaj anyu, elfelejtettem, hogy te számodat kellett volna hívni…). Szóval már nem kellett felriadnom a csörgésre, mert előtte pár perccel oly hatalmasat dörgött az ég és olyan hatalmas villámfény világosította meg a szobánkat, hogy erre felébredtem. Fiam, hol lehet ily esőben? Mert gyermekem az esőkabátot nem szíveli és emlékezetem szerint valami igen vékony szerelésben vágott neki az eseménynek (csak nem cipelem a …., mondá) – szóval el kezdtem aggódni. Szerencsére, az eső már leszálláskor a buszmegállóban érte, s ugye anyu …. És ugye anyu autóba vágta magát és nem törődve az égiháborúval hazahozta gyermekét.
Oh, telefon, de jó, hogy vagy.
Másnap nem volt vihar és így hazaállított a gyermek, de szakadtabban, mint előző éjjel: csak annyi történt, hogy véletlenül (nem is értem, hogyan – mondta), mind a két nadrágzsebem alul kiszakadt. A zsebek a rövidnadrág külső részén, térd magasságban voltak, jól gombolható zsebről volt szó. Szóval tisztességesen kiszakadtak. Olyan tisztességesen, hogy kiesett belőle a mobil. Fiam ezt már akkor vette észre, amikor ballagott el a koncert helyszínéről. Az új (szülőnek új, karácsonyi ajándék) telefon kiesett. Visszaballagott és megtalálta a sárban, összetaposva.
Hát ennyi. Hallottam a rádióban, hogy bandák szakosodtak a mobil-lopásra. Hát nem sikerült a fiam telefonját ellopni, „csak” tönkretenni. Csak. No meg a nadrágját is kicsit. Azért nincs kétségem afelől, hogy több alkalommal sikerrel jártak a lopók – és eszembe jutott az a barbár szokás, hogy akik loptak, annak levágták az ujjait, kezét. Barbár szokások – akkor. Lelketlen, elembertelenedett szokások most (is). Egyeseknek miért öröm mások jó érzésébe, hangulatába belepiszkítani?