Akitől nem áll messze a fekete humor, a balkáni zene és van némi elképzelése az 1990-es évek széthulló Jugoszláviájáról, annak melegen tudom ajánlani ezt zenés krimikomédiát.

Az AI-t szerint a fedőnév egy olyan álnév, amelyet személyek, csoportok vagy akciók valódi kilétének/megnevezésének eltitkolására használnak, jellemzően titkosszolgálati, rendőrségi vagy illegális tevékenységek során.

Na és ki az a Kobra? Sokaknak a Stallone film ugrik be, vagy Jackie Chan filmje, avagy Frederick Forsyth regénye. De – ha ránézünk a szerzőkre: Ivan Kušan és Tasnádi István – közelebb jutunk a „megoldáshoz”: valójában Ivan Kušan GalOča vagy Galjoža című darabjáról van szó, amelynek átírt változatát 1986-ban Galócza címmel mutatta be a Katona József Színház, majd 2013-ban a Thália Színház Balkáni kobra címmel. Az eredeti darabot a jelenlegi előadásra Tasnádi István írta át.

kep_1.jpg

Mint már írtam, az 1990-es évek Jugoszláviájában játszódik a történet.  A minden hájjal megkent ügyeskedő vállalkozó, Juraj agya két dolog körül forog: pénzszerzés és szex. Bár ő skrupulus nélkül saját házában is élvezi a csinos háztartási alkalmazottal a légyottokat, valamint kikapcsolódásképpen a pénzzel kifizethető alkalmakat is igénybe veszi – az nem tetszene neki, hogyha a felesége is félrelépne. A mutatós asszonyt szemlátomást már nem bűvöli el a férje, de az általa élvezett anyagiak sokat nyomnak nála a latba – ami el is gondolkodtatja.  A körülötte felbukkanó férfiak előtt meglebegteti azt a „variációt”, hogy ha Juraj nem lenne, akkor nekik is jobb lenne…..

A „nagy biszniszek” között Juraj üzlet- pontosabban csencselőtársait is megismerjük, a háttérben, mint valami nyomasztó motívum – már amennyiben egy komédiában valami lehet nyomasztó – ott van az a bizonyos „Kobra”. Ő, aki a CNN műsorában is már bemutatásra került, akinek a nyakába lehet varrni minden bűncselekményt, akit nem lehet elfogni – ő is belekeveredik az ügybe.

A filmben megjelenő többi szereplő, a Jurajjal összejátszó korrupt földhivatali gyakornoknak, valamint a nem kevésbé korrupt alezredesnek, rendőrtizedesnek és attasénak – egy a fontos, hogy sütögethesse a saját pecsenyéjét. Változhat a világ, ők alkalmazkodnak hozzá.

kep_2.jpg

Miroszláv, Juraj titkára a kis buzgó mócsing, becsületes, szerelmes, naiv ifjú ember – mintha nem is érzékelné ennek a világnak a valóságát – de azért a darab végén már ő is együtt ropja a többiekkel a táncot.

Ha nem is az ártatlanság szűzi megtestesítője a szőke hajú, csinos Tonka, de még az ő érzései a legemberibbek.

Majdnem elfeledkeztem Joszipról, a parasztról - aki keresi az igazát és hát belekeveredik olyanba, amibe nem akart. Kisember, kisszéken.

Milyen az előadás? Jó, élvezetes – nincsenek kiemelkedően nagy jelenetek, nagy poénok – hanem egyenletes sziporkázások, odaszólások, csattanók, néha csak egy félmondat, egy szó, és képben vagyunk.

Az előadást feldobják a zenés betétek, a tánc – amelyek az utolsó zenés részt kivéve a függöny előtt zajlanak. Kicsit olyan, mintha „narrálnák az előadást”.  Sajnos, néha a szöveget kicsit nehezen értettem meg, de a zárórefrént – amit most nem árulok el - azt bizony tökéletesen. Ez a zárórefrén az, amely – szerintem, ha akarjuk – mai áthallásként is értelmezhető.

A színészekről kellene írnom, nekem mindegyikük játéka tetszett – nagyon együtt mozogtak, élték a darabot.

Ami még nagyon tetszett, azok a ruhák voltak: a Jurij nyakában lógó aranylánc, divatos öltönyei, fantasztikus piros pizsamája, Ankica nőies cuccai, Miroszláv vidám színű öltözete – s ezzel párhuzamosan Joszip igénytelen ruhája, Kobra látszólagos eleganciája és sorolhatnám.

Aki kikapcsolódásra vágyik és szereti a zenés betéteket tartalmazó színdarabokat, azokat csak bíztatni tudom, hogy nézzék meg az előadást – még az is megeshet, hogy pár komolyabb dolog is az eszükbe jut róla ….

kep_4.jpg

Bővebben