Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Egy gengszter is tud ragaszkodó lenni? Hát persze, a maga módján.
Még egy maffiózót is lehet szeretni, ahogy valamilyen mértékben közvetlen hozzátartozói, barátai is szemet hunynak bűnei felett, talán mert nekik is vaj van a fülük mögött, vagy eleve ebben a miliőben nőttek fel és teljesen más világszemléletük alakult ki, és akkor a megmagyarázhatatlan okokról, elvághatatlan kötelékekről nem is esett szó. Egy gyermek gyakran készséges megbocsátani még egy ilyen törvényen kívüli szülő tévedéseit is, mi nézőként viszont ez esetben sehogy sem leszünk képesek rá.
Az alvilágban fogant bűnügyi történetek különleges ráhangolódást kívánnak meg a részünkről, amellett, hogy nem árt félretenni pacifista nézeteinket, meg kell birkóznunk egy merőben más értékrenddel is. Az erkölcs, mint fogalom kifordult értelmezést kap, és ez a 22 lövés esetében többszörösen igaz. Olyan ellentétes pólusú fogalmak találkoznak egymással oly módon, amelyeket sehogy sem vagyunk képesek párba hozni, sőt itt külön-külön sem tudunk velük mit kezdeni. Egyszer egy idilli családi vacsora közepébe csöppenünk, máskor egy brutális mészárlás szemtanúi leszünk, és az ellentétek megemészthetetlen együttes tálalása végül sehova sem vezet.
Charly Matteï (Jean Reno), Marseille egykor hírhedt gengsztere jobb ember lenne, mint a többi törvényen kívüli? Kiharcolta már magának, amit kellett, hatalmat és vagyont szerzett – nem akármilyen áron! –, “nyugodtan” hátradőlhetne hát székében és innentől családjának szentelhetné életét, már ha hagynák.
A kézhez tapadt vért nem könnyű lemosni. A maffia aktív tagjai azon feltevésből, hogy levesükbe köphet még – elvégre visszavonult már egy ideje, és ha nem velük, akkor esetleg ellenük van –, úgy döntenek, megszabadulnak tőle végérvényesen.
De Matteï szívós, mint a macska, 22 lövés sem tud vele végezni. Lebénult jobb kezével, botjára és saját kis törvényeire – íratlan szabályaira – támaszkodva indul bosszúhadjáratára és próbál igazságot szolgáltatni egy olyan világban, ahol az erre való jogosultságát már akkor elvesztette, mikor belépett ide. Igaza itt maximum annak lehet, akinek hatalma van, és megfáradt gengszterünk szembeszállva az alvilág ezen alaptételével mégis fáradhatatlanul próbálja bebizonyítani nekünk, hogy ő elsősorban elvi okokból veszi fegyverét újra immár bal kezébe. Elhisszük neki, hogy fájdalmas az árulás, hogy ki szeretne végre szállni, de nem tudjuk igazán megérteni, sem együtt érezni vele, mindannyian végig egyre gondolunk: a keresztapák nem igazán szoktak nyugdíjba menni.
A film Franz-Olivier Giesbert regénye (L’Immortel) alapján készült, melyet a marseille-i maffia világának egy 1977-es igaz története inspirált.
6/10 pont
22 lövés (L’immortel) – színes, feliratos francia krimi, thriller, 117 perc, 2010
Rendező: Richard Berry
Szereplők: Jean Reno, Kad Merad, Marina Foïs, Richard Berry, Gabriella Wright, Jean-Pierre Darroussin, Joséphine Berry