2018. június 20. - szerda

A francia filmek krémje a Müpában

Kinyomtatom...
Az utolsó metró - Alamy Stock Photo

Újabb állomásához érkezik a Müpamozi.

A szeptember 26-án induló sorozat arra a lehetetlen feladatra vállalkozik, hogy betekintést nyújtson a francia filmművészetbe. A Francia krémes az 1960-as évektől a 21. századig válogat a francia filmek krémjéből. Különleges desszert azoknak, akik szívesen néznek a filmek mögé, akiket érdekelnek az alkotásokat inspiráló korok, eszmék.

A Müpamozi minden félévben arra tesz kísérletet, hogy egy-egy nemzet vagy tematika köré épít fel egy sorozatot. Az évadok során körbejártuk már Zsigmond Vilmos filmográfiáját, kalandoztunk a magyar zenés és táncos filmek közt, leplezetlenül kerestük az erotikát és a szabadságot a hazai mozifilmekben, utazást tettük a spanyol filmek világában, most pedig francia földekre kalandozunk. Bátran mondhatjuk, hogy Franciaország az európai filmkultúra egyik meghatározó és megrendíthetetlen szereplője, hiszen az Egyesült Államok után itt forgatják a legtöbb filmet. A francia újhullám, vagyis a Nouvelle vague a második világháború eseményeiből épp felocsúdó európai filmművészet egyik legmeghatározóbb, sőt talán legnagyobb hatású megújító mozgalma volt. Az ötvenes évek második felétől a hatvanas évek végéig tartó mozgalom hatása a mai napig érezhető, annak ellenére, hogy immáron több mint fél évszázada zajlott. Felrobbantja a mesélés hagyományait, a sztárkultuszt, a vágást, a filmzenét, a nézőhöz való viszonyt, és a rendezőt, a szerzőt teszi meg a film mindenható urává. Egyben olyan rebellis eszmerendszer, amely magával ragadja a háborút nem viselt filmesek új generációját.

A korszak két legerősebb ikonja François Truffaut és Jean-Luc Godard, így nem meglepő, hogy utóbbi alkotásával indítjuk a sorozatot. Az 1965-ös Bolond Pierrot-ban a korszak ikonja, Jean-Paul Belmondo alakította Ferdinand addigi életétől megcsömörlötten elhagyja feleségét és elszökik szerelmével, Marianne-al. Főhősünk azonban nemcsak Párizst és a maga teremtette hazug világot hagyja maga mögött, de önmagából teljesen kifordulva az összes társadalmi normát felrúgva totális ámokfutásba kezd.

Egészen más világot tár elénk Jacques Tati Playtime című filmje. A történet kulcsfigurája Hulot úr, aki egy bizonyos Giffard urat keresve bolyong egy utópikus üvegrengetegben. A Playtime, annak ellenére, hogy a párbeszédek elenyésző szerepet kapnak benne, nem némafilm. Az epizódok szinte nem is kapcsolódnak egymáshoz, csak Hulot figurája köti őket össze, aki egymaga testesíti meg a modern idők reménytelenségét.

Francia újhullámos filmsorozat nem lehet teljes Truffaut alkotás nélkül. A németek megszállta Párizsban játszódó Az utolsó metró egyfajta tisztelgés a nagy érzelmeket és szenvedélyes szerelmeket ábrázoló francia klasszikusok előtt. Elmélkedés arról, megőrizheted-e a tartásod, a méltóságod, dönthetsz-e erkölcsösen egy olyan hatalom alatt, amely el akarja venni a szabadságodat és az életedet. Az pedig csak még különlegesebbé teszi, hogy Catherine Deneuve és Gerard Depardieu nemcsak a filmvásznon, de az életben is egymásban szerettek.
Bár kevesen azonosítják a francia filmekkel, bizony a sci-fi és a gengszterfilmek sem állnak messze a francia rendezőktől. A nyolcvanas években felbukkant új irányzat – ami később a cinema du look nevet kapta – két legjelesebb képviselője Leos Carax és Luc Besson volt. A rossz vér története a Halley-üstökös és az AIDS-vírus elterjedésének időszakában játszódik, mikoris két rivális gengszterbanda küzd egymással Párizs kísérteties negyedében. Alex (Denis Lavant) az egyik bandavezér felesége, Anna (Juliette Binoche) segítségével próbálja megkaparintani a világot fenyegető vírus ellenszerét egy titkos laboratóriumból.

Luc Bessont egyetlen mozirajongónak sem kell bemutatni, sokak szerint ő teremtette meg a modern francia kultuszfilmet. A Nikita igazi fordulópont volt nemcsak Besson, de a francia film világában is. A szépívű szerelmes kalandok és az útkeresés helyét átvették a pörgős akciójelenetek. A történetmesélés fegyelmezettebb, a dramaturgia pontosabban kimunkált. Sokak szerint a Nikita a León, a profi előfutára, egyben pedig egy felvezetés egy üzletileg kiszámíthatóbb korszakhoz.

A vetítések előtt, ahogy azt már megszokhatta a közönség, a házigazda Réz András avatja be a nézőket egy-egy szakmai titokba. A filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal vetítjük.
A filmvetítés a Budapesti Francia Intézet támogatásával valósul meg.
Francia krémes sorozat filmjei
Bolond Pierrot (Pierrot le Fou; 1965)
2016. szeptember 26. 19:00 Előadóterem
Rendező: Jean-Luc Godard
Playtime (1967)
2016. október 10. 19:00 Előadóterem
Rendező: Jacques Tati
Az utolsó metró (Le Dernier Métro; 1980)
2016. október 24. 19:00 Előadóterem
Rendező: François Truffaut
Rossz vér (Mauvais sang; 1986 )
2016. november 7. 19:00 Előadóterem
Rendező: Leos Carax
Nikita (1990)
2016. december 5. 19:00 Előadóterem
Rendező: Luc Besson

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Cloverfield Lane 10

A Cloverfield Lane 10 a Paramount Nyári Mozi következő filmje!

fotó Lantos Zsuzsanna

Egy jómódú család összetört életének töredékeit ismerhetjük meg az olasz író, Enrico Luttmann Szilánkok című darabjában.

plakát

Egyetlen alkalommal levetítik Az ördög jobb és bal keze című western-vígjátékot, majd a Bud Spencer-Terence Hill Emlékzenekar ad koncertet a páros legnépszerűbb filmzenéiből.