Mi történik, ha három generáció elektromos autóval indul el Kvangdzsuból Budapestre? Meg lehet menteni egy zombivá változott családtagot? És milyen titkok kerülhetnek elő negyven év után egy család múltjából? Szeptember 25. és október 2. között 24 nagyjátékfilmmel tér vissza a Koreai Filmfesztivál a Corvin Moziba.

Gloria Gaynor december 29-én a Papp László Budapest Sportarénában ad koncertet.
Valahányszor egy „élő legenda” színpadra lép, általában arról szól a fáma, ki volt ő – Gloria Gaynor azonban volt, van és lesz. Ő a nagy túlélő: I will survive – éneklik együtt vele tízezrek a koncertjein leghíresebb dalát. 10 éve énekelhettük vele utoljára, és hamarosan ismét.
Ha Amerikában a 70-es években rövid életű zenei divathullám volt is a diszkó-korszak, az európai szórakozóhelyeket hosszú időre bevette a műfaj. Elég volt hozzá egy „lemezlovas”, és sok csillogó fekete bakelit. Az elsőről, amely igazi világsikerként hasított a 1974-ben a diszkó-slágerlista élén, a Never can say goodbye szólt, Gloria Gaynor dala.
Igazi „amerikai álom”-sztorinak indult az övé: szegénységben élő hétgyermekes család, ahol a szép hang genetikailag adott. Aztán egy népszerű helyi banda koncertjén Gloria „leénekelte” a zenekart, és nem elhajtották, hanem maguk közé vették. Az egyik koncerten pedig épp ott volt egy híres impresszárió…
De az álom az első siker után – ez volt a - She'll Be Sorry / Let Me Go Baby dalokat tartalmazó szólókislemez 1965-ben - véget is ért volna, ha nem követi kemény, szívós munka és elképesztő akarás. A csúcsév, 1975, amikor „bemutatkozó” albumáról egyik dal a másik után lett sláger: Reach Out I'll Be There, Honey Bee, Casanova Brown, Let’s Make a Deal. Aztán a következő albumok ezt a kiugrást már nem tudták megismételni, de Gloria nem adta föl. Egy színpadi baleset következtében majdnem megbénult, úgyhogy a dal stúdiófelvételére, amely őt igazán világhírűvé tette, tolószékben vitette be magát. I will survive – hullámzott végig 1978-ban a glóbuszon az élni akarás dala - és lett az emancipált nők himnusza. Elnyerte a diszkóműfaj Grammy-díját is 1980-ban – ebből nincs is több a világon, az övé az első és az utolsó. Az I Will Survive számos filmben is elhangzott, majd 2005-ben New York-ban felvették a Dance Music Hall of Fame-be, mint minden idők legnagyobb diszkóslágerét.
Nehéz megélni a diszkó- és a popműfajban, hogy a közönségnek mindig új nevek kellenek. Gloria Gaynor a kereszténységben talált útmutatást, és erről önéletrajzi könyveiben, televíziós fellépésein is szívesen beszél. Jótékonysági hozzájárulásaival gyermekkórházat és gyermeksegélyező alapítványt, gyógyászati intézményeket támogat, részt vesz a mellrák illetve a párkapcsolati erőszak elleni küzdelemben, és számos állatvédő egyesület munkáját is segíti.
1983-as visszatérése már a popműfaj jegyében történt – I Am What I am, Vagyok, aki vagyok, énekelte kitartóan Gloria Gaynor, és olyannyira túlélte a diszkó hanyatlását, hogy a koncertnaptárja ma is tele van. Megjárta a Broadwayt, szerepelt filmekben, tévéshow-kban, de igazán elemében akkor érzi magát, amikor élő koncerteken sugárzik felé a közönség szeretete. A december 29-i budapesti koncertre jegyet váltók igazi slágerparádé részesei lehetnek az Arénában: felcsendülnek az örökzöld klasszikusok is - a Can’t Take My Eyes Off Of You, a You're The First The Last My Everything, a Killing Me Soflty. Aki az ünnepek közti koncertszezonban fergeteges bulira vágyik, és egy igazi világsztárral szeretné elbúcsúztatni az évet, annak ott a helye december 29-én a Papp László Budapest Sportarénában.






















