Rendőrünket azzal büntetik, hogy Koppenhágából átpakolják a világ végén lévő kisvárosba. Azt hiszi, hogy ennél unalmasabb állást nem is kaphatott volna, aztán természetesen kiderül, hogy semmi sem az aminek látszik, a felszín alatt ott egy második valóság, félelmetes titkot rejtenek az ódon házak, a helyiek élete egy másik dimenzió, magányos hősünknek egyedül kell szembeszállni az ismeretlennel, az élet és a lét fontos kérdéseire keresi a választ… De mégis jó a film.

Van valami bőr alatt ható szilánkja a dán humornak. Nem nevetek egyszer sem fel, de nagyon sokat mosolygok. Furcsa szituációk mentén rájövök a titkokra, amikről az elején bonyolultabb képet festettek. A kéz kezet mos egy olyan változata bontakozik ki, ahol néha a kezek nem tudják, hogy melyik másikat mossák éppen. Vagy hogy épp őt mossák. Próbálok nem spoilerezni.

A képi megoldások gyönyörűek voltak. A Titanic fesztiválra egy nagyon jó kópia jutott, gazdag színekkel, éles képpel. A kamerabeállítások néha furán kifacsartak voltak, de ez csak hozzátett az általános szürrealisztikus érzéshez. Kötelező megemlíteni, hogy a rendező „mennyire fantasztikusan elegyítette a horror, thriller és groteszk vígjáték elemeit.” A kislány, aki a néptelen utcákon tolja a babakocsiját éjjel és nappal, vagy a padlószőnyeg, amiből bármikor előszörcsöghet a vér, amiről csak a néző tudja, hogy ott van. Tiszta Hitchcock.

8/10 pont

Borzasztó boldog (Frygtelig lykkelig), 105 perc
rendező: Henrik Ruben Genz
operatőr: Jorgen Johansson