Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.

E.T., Harmadik Típusú találkozások - két korszakos film öt évtizeddel korábbról, a 2005-ös Világok Harca Tom Cruise-zal, vagy akár az Indiana Jones negyedik része, és lehetne még sorolni. Mindegyik filmben valahogy kiderül, hogy igenis léteznek idegenek, és most jönnek, vagy már eddig is itt voltak. Spielberg ezt a témát járja körül jobbról-balról, felülről-alulról. Talán azért jó, hogy ezt 50 éve csinálja, mert így látjuk az átalakulást – a saját, emberi mivoltunkban.

Egy ekkora rendezőlegendánál illetlenség elválasztani a filmet az alkotótól: sőt, a plakáton is majdnem csak ez a két információ olvasható nagy betűvel, a cím és a rendező. Többet mond Spielberg neve, mint egy jó szlogen. Mert sejthetjük, hogy mit kapunk. És pontosan azt kapjuk. Ennek a filmnek minden elemét láttuk már. Spielberg korábbi munkásságában mindenképpen. Nincs olyan jelenet, amit korábban már ne rendezett volna meg más színészekkel. Spielberg filmnyelve annyira beépült a popkultúrába, hogy még az is ismerősnek érzi a megoldásait, aki életében nem látott Spielberg-filmet. Több rendezőgeneráció tanult tőle, majd másolta, finomította, újracsomagolta őket.

A sztori egyébként egyben van, bár van benne pár alapvető kérdés, amire nincs konkrét válasz. Csak elhisszük, hogy akkor ez most így meg úgy van. Persze a legegyszerűbb magyarázat, hogy ezek az idegenek annyival értelmesebbek nálunk, hogy a mi buta eszünkkel ne akarjuk megérteni az ő eszközeiket. Például a rudacska, amivel furcsa dolgokat tudnak csinálni. Ez valami UFO svájci bicska, nincs belőle sok, de veszélyes!

Forgatókönyvírói erőszaknak érzem a vallás behozását. Egy keresztény – majdnem apáca – lány kíséri a főhőst, és ki van borulva, hogy majd Isten mit szól. Szerintem ez már nem aktuális. 2026-ban a nyugati világban ez már nem téma. A ChatGPT-filmnél majd el fogom fogadni, hogy az isteni teremtés monopóliuma megremeg és ebből hiteles konfliktus szökken szárba, de könyörgöm az UFO téma már nagyon öreg, ezeket a köröket lefutották szüleink. Vagy nagyszüleink.

Mindenesetre én – sok más nézőtársammal együtt – már azt várom, hogy ez ne fikciós film legyen, hanem valóság. Nem feltétlenül a nagyszemű, nagyfejű szürke pici lényekre gondolok, hanem az eltussolások végére, a furcsa észlelések nyílt megvitatására. Az emberek nem fognak tömegpánikba esni, jobban érdekli őket a macskás videó, vagy hogy mit írt xy a messengeren, vagy hogy este hol töltik az idejüket. Az UFO már lejárt lemez, még akkor is ha az egyik legnagyobb filmrendező egy közepesnél picit jobb, közepesen látványos filmet rendez belőle.