A feleségemnek megmutattam az előzetest, és közölte, hogy őt ez nem érdekli, és szerinte nekem sem fog tetszeni. Ettől függetlenül elmentem megnézni, hogy aztán bebizonyosodjon: megint a nejemnek volt igaza.

Romantikus horrorként aposztrofálják a filmet. A sztori nagyjából annyi, hogy egy kisvárosban, ahol jó pár vallási fanatikus él, a meleg fiatalokból kiűzik a „gonoszt”, mert az rossz. De aztán pont hogy elszabadul ez a bizonyos gonosz. És akkor jaj lesz mindenkinek… Persze a film mélyebb rétegeit is górcső alá vehetjük: szól ez barátságról, egymás elárulásáról, elszakíthatatlan kötelékről, a vidéki életről egy kis közösségben, a fanatizmusról, az intoleranciáról vagy éppen ellenkezőleg: az elfogadásról.

És van az elfogadásnak az a pontja, amikor az ember elfogadja, hogy valami létezik, de… És innen átírtam ezt a cikket, mert a ChatGPT szerint homofóbnak is lehet érteni, amit írtam. Úgyhogy maradjunk a „trigger warningnál”: a filmben két fiatal fiú smárol megállás nélkül, és csinálnak még cifrább dolgokat is. Engem ez kizökkentett abból az alternatív, varázslatos univerzumból, ami miatt másfél órát töltök a sötétben száz másik emberrel.

Vannak a sztoriban persze meghökkentő meglepetések, fordulatok, szuper jump-scare-ek, elhagyatott épületben felépített rémületes jelenetek és hasonló nyalánkságok. De összességében sem műfajilag, sem a történetvezetés szempontjából nem hoz különösebb újdonságot azok számára, akik legalább 2–3 kortárs horrorfilmet már megnéztek. Aki pedig most ismerkedik a műfajjal, annak javaslok valamilyen alternatív első találkozást.

A Léviták könyve
1 óra 28 perc
rendező: Adrian Chiarella