A kiállítás a European Month of Photogaphy és a Fotóhónap2018 programsorozat része.

A Magyar Fotográfiai Múzeum Bodyfiction című tárlata kifejezetten a nyom- és referenciahiányt már evidenciaként kezelő posztfotográfiai korszakban alkotó, fiatal európai fotográfusok munkáiból válogatott, amely alkotók munkáiban a test és a fotográfia médiuma közötti párbeszéd esztétikai értelemben kap kiemelt funkciót. Valamint határozott párhuzam vonható különböző elméleti fogalmak mentén az említett hetvenes - nyolcvanas évek fotóhasználati módjával.

A kiállítás a European Month of Photography Bodyfiction munkacímre hallgató projektjének a része. A szervezet kurátorai által kiválasztott tematika alapján mintegy 60 európai fotográfus munkái kerültek be a „kalapba”, amelyből a múzeum kurátora a test reprezentáció és a fotográfia elméleti fogalmait érintő kompakt válogatásra törekedett. Mindegyik alkotó másképp és más céllal foglalkozik a test fotografikus reprezentációjával, de mindegyikükben közös, hogy munkáikban a fotográfia mediális kérdéseire való reflektálás is jelen van. Az alkotások az egyéni, radikális ábrázolási módokon keresztül: a monitoron megjelenő pixelekre széthullott testek, az emberméretű életlenség, a manuálisan eltávolított arcok, a pixelekből újraszerkesztett testek, a fotografikus kép mágiáját (is) zárójelbe teszik.  Kizárva az elkapott pillanat evidenciáját, láthatóvá teszik a médiumot, és így nem csak a testek, arcok „akármilyenségét” reprezentálják, hanem a médium és a médiumhasználatok jelenkori problematikusságának sokféleségét is elénk tárják. 
A test, mint téma mindig is kiemelt szerepet játszott a fotográfia történetében. A különböző elméleti iskolák narratívái mellett az ötvenes évek végétől megjelenik a happening, a performance, a body art és különböző akcióművészetek. Ezen irányok többek között a testet is középpontba állító, azt kiemelt helyen szerepeltető alkotói tevékenysége radikálisan megújította a fotográfia szerepét és helyzetét a művészetben.

A megújítás egyben a fotográfia státuszának a megváltoztatását is jelentette. Kezdetben az ezen művészeti áramlatok alkotói által dokumentációs céllal használt fényképezés a későbbiekben elvesztette a szimplán mechanikus, a valóság „szószerinti”, fényérzékeny anyagra átültető jellegét. A testet középpontba állító események sokszor a kamera kedvéért jöttek létre, és ezen az aktuson keresztül a fényképezőgépet előtte soha kezükbe nem vevő művészek is alkotóeszközként tekintettek az addig csak segédeszközként használt mechanikus apparátusra. A vázolt tendencia is közrejátszhatott abban, hogy a fotográfia médiumának határaira való folytonos rákérdezés a neoavantgárd, posztmodern korszakokban megfosztotta a fotográfiát indexikus jellegétől. Rámutatott, hogy lehetséges a fiktív világok – jelen esetben testek–, valóságok fotografikus létrehozatala. Ennek a folyamatnak számos egyéb következménye volt, nyilvánvaló, hogy a testábrázolás fotográfiában betöltött szerepe közel sem határozható meg ezen megfigyelésekkel, de a változások detektálásához fogódzót nyújthat e tendencia figyelembe vétele.
Megnyitó október 12., péntek 18:00 - Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét
Művészek: Carina Brandes, Érmezei Lili Zoé, Anna Horcinová, Mira Loew, Máté Balázs, Eva Schlegel, Eva Stenram, Annelie Vandendael
Kurátor: Tóth Balázs Zoltán