Steven Spielberg talán az a filmrendező, aki Hitchcock mellett száz évvel aktív munkássága után is viszonyítási pont lesz a filmgyártásban. Szokták mondani, hogy az AC/DC vagy a Motorhead zenekarok igazából egyetlen egy számot játszanak már évtizedek óta; Spielberg új filmje kapcsán is ez jutott eszembe: ő már 50 éve ugyanazt a filmet készíti. Persze ebben van egy kis költői túlzás, de kérem a Kedves Olvasót, nézze ezt el nekem.
Interaktív jazz-koncert tartanak gyerekeknek a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Fellépnek: Dés András (ütőhangszerek), Szandai Mátyás (nagybőgő) és Szabó Dániel (zongora).
Egy gyerek számára a világ még játéktér és amikor játszik, képes teljesen elmerülni a saját világába. Minden, ami körülötte van a játék eszközévé válik és elveszti addigi jelentését. A jazz-zenészek, amikor zenélnek, valami hasonlót tesznek harmóniákkal, ritmussal, dallammal. Folyamatosan megpróbálják újraértelmezni az addig felhalmozott tudásanyagot és játszanak, vagyis improvizálnak. Ami gyerekként még a világ legtermészetesebb dolga, azt felnőtté válva hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig az improvizáció sokszor hétköznapi helyzetekben is megkönnyítheti az életünket. A gyerekekkel való közös játék, improvizálás arról szól, hogy mi jazz-zenészek és a gyerekek kölcsönösen adjunk egymásnak valamit. Ők a frissességet, az előítélet-mentes nyitottságot, a játék felhőtlen élvezetét, mi meg azt, amit megtanultunk arról, hogyan lehet mind ezt átültetni a zenébe ? dallammá, harmóniává, ritmussá. Hogyan tanultunk meg figyelni egy másra, élvezni, szeretni és tisztelni egymás játékát.
A koncert után hangszereket készítünk Dobi Pál és Csiky Lóránt kézműves mesterek vezetésével.






















