„Utód, de aki ős is”

Windhager Ákos művelődéstörténész az „Utód, de aki ős is” – Mihalovich Ödön pályaképe című hiánypótló könyvéről Kiss Eszter Veronika beszélget április 19-én 18 órától. A romantika elfeledett zeneszerzőjéről szóló könyvbemutatót az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) YouTube- csatornáján lehet követni.

Hol vannak a magyar szimfóniák? Ha Liszt Ferenc és Bartók Béla közötti dimenzióban Mihalovich Ödön a hiányzó láncszem, művei mégis miért mentek feledésbe? Milyen szerepet töltött be a zenetörténetben az a zeneszerző, aki a magyar zenei felsőoktatás megteremtője? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa, akit Kiss Eszter Veronika zenetörténész kérdez április 19-én 18 órától. A művelődéstörténész Mihalovich Ödön életművét vizsgáló doktori értekezését 2010-ben zárta le, az MMA MMKI pedig lehetővé tette, hogy az akkori anyagot nagymonográfiává fejlessze, így a kiadvány az életúton keresztül az egyes zeneművek elemző leírását és azok fogadtatását is tartalmazza.

A méltatlanul elfeledett ős…

Mihalovich Ödön 1842. szeptember 13-án született horvát-magyar főnemesi családban. Mosonyi Mihálytól és Liszt Ferenctől a zeneszerzés fortélyain kívül a tanítványokkal való bánásmódot is elsajátította. Amikor 1863-ban hallotta Wagner első pesti hangversenyét, eldöntötte, hogy zeneszerző lesz. Hatása alól sosem kerül ki, mégis Liszt Ferencet tartja igazi mesterének. Életében jelentős fordulatot hoz, amikor 1870-ben hazatelepül Magyarországra. Az első jelentős sikereit dalszerzőként aratja, amelyekben már kihallani saját stílusát. Ezzel párhuzamosan lát neki - tudatosan - magyar (eleinte csak magyarországi) szimfonikus zenekari irodalmat írni, amely korábban csak csírájában létezett. Így övé az érdem, hogy Mosonyit követően ő írta az első sikeres magyar szimfonikus költeményeket, (pl. A sellő, a Boszorkányéj, a Faust fantázia). Életművének csúcspontja a Toldi szerelme című opera, amelyben lírai ízlését Wagner stílusával ötvözi. Toldi a szerző bevallott önarcképe, így több hasonlóság is felfedezhető kettejük között. Ahogy a magyar romantika zeneszerzője arisztokrataként rebellis német és magyar költők verseit zenésítette meg, úgy Toldi is lázadó hős, mert szerelme érdekében több alkalommal is szembeszáll a király akaratával. A zenemű politikai áthallását már a korabeli kritikusok is érzékelték. Mihalovich Ödön 1903-ban a nagy közönségsikert arató IV. szimfónia bemutatója után leteszi tollát, és elnémul.

A magyar zenei intézményrendszer megteremtése

Mihalovich Ödönt 1881-ben nevezték ki a magyar Színitanoda igazgatójának, amelyet újraszervezett. Tanmeneteket dolgoztatott ki, bevezette az ellenőrzést, és a tehetséggondozásra is gondot fordított. 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatója. Elérte, hogy a tanárok állami tisztviselői státuszt és fizetést kapjanak, valamint, hogy az intézményben minden hangszert tanítsanak. Munkásságának köszönhetően a Zeneakadémia világszínvonalú magyar oktatási intézménnyé vált.

Az „Utód, de aki ős is” – Mihalovich Ödön pályaképe című kötet megvásárolható az Írók Boltjában.