Apponyi Geraldine emlékét örökíti meg az új Auguszt Cukrászda, amely az egykori albán királyné nevét viseli.

A Múzeumkert Geraldine Cukrászdája olyan üzlet, amely ötven év elteltével, érezteti azokkal, akik nem látták a híres Hűvösvölgyi Auguszt Pavilont, vagy már csak halványan, esetleg szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből emlékeznek rá, hogy milyen is volt az Auguszt egykori világa. A 150 éves múltra visszatekintő családnak ez a negyedik üzlete Budapesten. A vendégek kiülhetnek a kertbe, s hatalmas gesztenyefák árnyékában kortyolgatják azt a különleges forró csokoládét, amit már dédszüleik is fogyaszthattak egykor, és majszolgatni azokat az ízletes süteményeket, amelyekkel immár 150 éve kényezteti a budapestieket az Auguszt.

A múzeumkerti üzlet névadója Apponyi Geraldine (1915, Budapest – 2002, Tirana), Albánia első és máig utolsó királynéja, aki legendás házasság kötése előtt 1937-től gróf Zichy István igazgató jóvoltából az intézmény munkatársa volt. A gyermekkorában Fehér rózsának becézett Apponyi Geraldine a gyűjtemények feldolgozását segítette, kiadványokat árult és a látogatók idegen nyelvű tájékoztatásában segédkezett. Nem sokáig, hiszen I. Zogu albán királlyal házasságot kötöttek, a világsajtó és a magyar diplomácia figyelmének kereszttüzében. A polgári esküvői ceremóniára 1938. április 25 és 27. között került sor, Tiranában. A királyi pár mindössze egy évig tartó országlásának Albánia olasz megszállása vetett véget. Az albán rendszerváltás után, még egy tiszavirág életű tiranai visszatérés következett, azonban Zogu 1961-ben bekövetkező halála miatt már csupán Geraldine számára. Ez az igen rövid és megszakításokkal tűzdelt idő mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy az egykori királyné személye körül máig tartó tisztelet bontakozhasson ki Magyarországon és Albániában egyaránt.

Auguszt Elek 1870-ben egy pici tabáni, földszintes házban indította meg „czukrászatát”. Ebben a kis boltban, amely mögött a család lakása volt készült fia, a 21 éves József az 1896-os Milleneumi Kiállításra.

Auguszt József Párizsban és Londonban szerezte meg a szakmai gyakorlatot a kor szokásának megfelelően. Mikor visszatért Budára, átvette közben megözvegyült édesanyjától az üzlet vezetését és idevette ifjú feleségét is. A fiatalok 1916-ban a Krisztinaváros szívében új üzletet nyitottak.  Az akkori vidékies és elmaradott Budán nagy merészségnek tűnt pazarul berendezett, elegáns, gázvilágításos üzletet nyitni.

Fiuk, Auguszt Elemér késői gyerek volt. A baráti Hauer cukrászdában töltötte inaséveit, majd őt is külföldre küldték tanulni. Londonban és Lisszabonban töltött éveket.  A háború és az ostrom alatt a Krisztina téri ház találatot kapott és romba dőlt. Auguszt Elemér orosz hadifogságba került. Az ő édesapja a romok alól kimentett és félig újjáépített cukrászdát újra megnyitotta, amit hamarosan a hazatért fia átvett.  Feleségül kérte Resetka Olgát, akinek olasz kávét áruló eszpresszója volt a mai Ferenciek terén.  Mind a két üzlet államosítása után, 1951-ben az egyik hajnalon marhavagonokba rakták az akkor már háromgyerekes családot, és kitelepítették a Borsod megyei Taktaszadára. 1954-ben a család visszaköltözhetett Pestre. Az 1956-os forradalmat követően Resetka Olga és Auguszt Elemér végre újra önálló üzletet nyithattak Budán a Fény u.-i piac mellett.

Az új generáció, fiuk, Auguszt József személyében 1988-tól irányítja a cukrászdát.  Az üzlet bővítése mellett a süteményválaszték is jelentősen növekedett. Új termékeket vezetett be, amelyek a mai élet táplálkozási szokásait követik, mégis megtartják a híres Auguszt-termékek magas minőségét. 1993-ban, lányuk, Auguszt Olga Pesten is üzletet nyitott a Kossuth Lajos utcában. Az eldugott kis üzletben már ülve is fogyaszthatók a finomságok, s a hangulatot régi bútorok, családi emlékek, fényképek teszik meghitté. 2001-ben a farkasréti Sasadi úton nyitott új üzletet egy kertes családi házban a női ág. 2011-ben az Auguszt család cukrász művészetének Magyar Örökség Díjat szavaztak meg. 2019-ben Auguszt Olga a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára ajándékba kapja Apponyi Geraldine albán királyné egykori ügyvédje, Dr. Hunyor Imre fényképalbumát.

Apponyi Geraldine albán királynévá válásának története sokak által ismert, szinte mesébe illő história. A magyar grófkisasszony az utolsó békeévben, a világsajtó és a magyar diplomácia figyelmének kereszttüzében kötött házasságot a nála huszonkét évvel idősebb Ahmet Zoguval, aki 1928 óta országa politikai függetlenségét egyszerre próbálta megőrizni a szomszédos balkáni országokkal és az európai nagyhatalmakkal szemben. A polgári esküvői ceremóniára 1938. április 25 és 27. között került sor, Tiranában. A királyi pár mindössze egy évig tartó országlásának Albánia olasz megszállása vetett véget, amit évtizedekig tartó, kontinenseket átívelő menekülés követett. Enver Hoxha rezsimjének bukása és az albán rendszerváltás után, még egy tiszavirág életű tiranai visszatérés következett, azonban Zogu 1961-ben, Surnes-ben bekövetkező halála miatt már csupán Geraldine számára. Ez az igen rövid és megszakításokkal tűzdelt idő mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy az egykori királyné személye körül máig tartó tisztelet bontakozhasson ki Magyarországon és Albániában egyaránt.

A Magyar Nemzeti Múzeum, együttműködésben az Albán Nagykövetséggel, a Magyar Külügyi- és Külgazdasági Minisztériummal, valamint az egykori uralkodói pár és környezetének leszármazottjaival, az elmúlt öt évben két időszaki kiállítás keretei között dolgozta fel ezt a történetet. 2017–2018 fordulóján a budapesti múzeum falai között láthatta a közönség a Geraldine – Magyarország fehér rózsája című tárlatot. Az elsősorban az esküvő eseményeire fókuszáló tárgyi emlékek, írott- és képes források közül, ekkor került a kurátorok látókörébe az albán királyné magyar ügyvédje, Dr. Hunyor Imre esküvői fényképalbuma, amit eredetiben szintén ekkor mutattak be a szakemberek először. 2019-ben a Magyar Nemzeti Múzeum a magyar-albán kulturális évad során, az Albán Nemzeti Történeti Múzeummal együttműködve, Tiranában is megrendezett egy kiállítást A Fehér rózsa – Geraldine címmel. A családtörténeti vonatkozásokra összpontosító időszaki tárlaton ugyanez az album már kizárólag digitálisan került levetítésre.

A kék bőrkötésű, borítóján Geraldine és Zogu miniatűr kettős portréját és a házasságkötés dátumát tartalmazó, tetején Szkander bég kosfejes sisakjának stilizált motívumával díszített esküvői emlék-brossal megtűzött fényképalbum több mint kétszáz, jellemzően kisméretű fotográfiát tartalmaz. A felvételek a tiranai ceremónia és a kísérő programok mozzanatait, résztvevőit, valamint a magyar vendégek autókonvojának hazaútját örökítik meg Bojár Sándor fotóriporter, részben pedig egy amatőr fotográfus kamerájának tolmácsolásában. Az album tartalmát a házasságkötés jogi hátterének tisztázásában és az esküvő megszervezésében jelentős szerepet vállaló Dr. Hunyor Imre állította össze és őrizte meg. Minthogy az egyes történésekről és Geraldine lelkiállapotáról a hazai médiának rendszeresen adott interjúkat is, fényképalbuma az egyik leghitelesebb képes forrásunk az eseményről.

A 2019-es tárlat után az ügyvéd leszármazottjai, Piazza-Hunyor Katalin és Piazza-Georgi Barbara úgy döntöttek, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának ajándékozzák a pótolhatatlan emléket. A megjelenésében és tartalmában egyaránt szerethető, jelentős műtárgy ünnepélyes átvételére 2021. július 7-én került sor a múzeumban a tulajdonosok és Varga Benedek főigazgató úr jelenlétében, összhangban a Geraldine-ról elnevezett múzeumkerti kioszkban nyíló új Auguszt Cukrászda megnyitójával.