Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Idén, már másodszorra rendezik meg a Balaton Sound fesztivált. Én először voltam, és nekem kellemes meglepetést okozott. Egyéb elfoglaltságaim miatt, csak a pénteki, második napon tudtam ott lenni, de számomra eleve, az aznapi húzónevek (Massive Attack, Koop) jelentették a fő vonzerőt.
A Zamárdi szabadstrandra körülbelül délután négyre sikerült leérni. Az emberek nagy része még a Balatonban vagy a vízparton tartózkodott még ekkor, ki a fesztivál területén, ki kívül a part mentén. A ruházatok nagyjából a fürdőruhák területén lejtettek ekkor még, főleg a nők, lányok viseltek előszeretettel bikinifelsőt. A Szigettől a Balaton parttól eltekintve, a hely méreteiben különbözik, ami viszont egy könnyebb tájékozódást is biztosít az embernek. Egy balatoni sétányon kell csak az embernek végigmennie, és egy kicsit beljebb vannak a koncerthelyszínek, 5 nagyobb színpadon, és egy pár kisebb helyszínen lehet még partyzni. A sétány mentén mindenféle logikai játékokat lehetett kipróbálni, de volt thai-masszázs, és playboy nyuszis sátor is. A sörárak elég magasak voltak, a dobozos Heineken 550 Ft, a csapolt 4dl-es 400 Ft volt. A koncertek előtt még egy fürdés is belefért a Balatonban.
Hatkor kezdődtek a főbb koncertek, először is a Goldfrapp a Nagyszínpadon. Az elején elég tingli-tanglin kezdtek, az új album is mondjuk inkább otthoni hallgatnivaló, de aztán a közepétől már a régebbi album, pörgősebb dalai is előkerültek, ekkor már többen is táncoltak, bár a tömeg még nem volt igazán nagy.
Utána a Red Lounge színpadon még épp elértem a Beat Dis, trip-hop-os, beindulós, zúzásának a végét, náluk Judy J. is énekel a dalokban, meg egy hip-hop-os ének is van. Meg is bántam egyből, hogy nem előbb jöttem, dinamikus, húzós, odavágós volt a hangzásuk, és a zenéjük is, a dj egy olyan hangzást tett alájuk, mintha egy stadionban lennénk, és ezrek tombolnának. Utánuk a Barabás Lőrinc Eklektric következett, ők vérprofin adták elő, Barabás Lőrinc trombitajétéka miatt is, Erik Truffaz hatású muzsikájukat, de szerencsére annál többet is. Sena éneke külön hab a tortán, abszolút nyugati színvonal.
Sajnos a Massive Attackra késve érkeztem, (egy cimborámék felajánlottak pár kolbászos szendvicset, és el kellett érte menni a sátrakhoz, akkor ez nagyon csábító volt). Itt már egy jó nagy tömeg fogadott, szép lassan el is kezdtem befelé menni a tömegbe kb, valahol középen sikerült megállapodnom, itt szép arányosan szólt minden, bár hangerőt még bírtam volna, ezt csak azért mondom, mert több ismerősöm panaszkodott, hogy hátul halk volt, elöl pedig torz, nem hallatszott az ének. Nekem óriási kedvenceim eleve, és hát most is rengeteg nagy „slágert” játszottak (Teardrops, Risingson, Mezzanine, Unfinished Sympathy, Safe From Harm, Inertia Creeps, Angel, Karmacoma), viszont sok új számot is előadtak, amiknek alapján én már előre várom az új lemezt, elég Mezzanine (alapmű) ízűek voltak a gyorsabbak közülük. Hátul végig idézetek futottak, béke, szabadság.. témakörben, angolul, és magyarul. Magyarul ékezetes betű nélkül. Majdnem két órát játszottak, kétszer visszajöttek, nekem tetszett az egész, úgy ahogy volt.
Nekem aznapi befejezést a Koop jelentette, innen is kicsit késve érkeztem, de addigra már kellőképpen bemelegítették a közönséget, tömve volt a terasz, de kintről is még jó páran nézték őket. Élőben dinamikusabbak, mint a lemezeken, így hangulatos, bulizós, jazzes, swinges, elektronikus kavalkád zenéjükre rendesen ropták is a népek. Zenéjükben a feeling és a dinamizmus mellett sok apró finomság is megbújik. Eleve volt plusszban, tangóharmónika, dobszóló, harsona, jó sok finomság. Mellettem egy srác volt a barátnőjével, a srácon látható volt, hogy menni akar, de a lány mosolyogva táncolt csak, aztán a fickó is belenyugodottan támasztotta nem kicsit részegen a korlátot. Jó kis zárókoncert volt, érdekes mód sokan ismerték is őket, énekelték a szövegeket. Minden szám után óriási rivalgás, tombolás, ráadás számok, forró hangulat, ideális befejezés.
A koncertek után egy kis pihenés, elnyújtózás a Balaton parton, aztán irány a fesztiválon közvetlenül kívüli camping. Nem volt könnyű aludni, reggelig döngette a basszus a földet, meg a közeli kocsma is elővette az Ámokfutós, Scooter-es, és társaik.. borzalmakat, ami ennyi jó zene után kicsit leoltó volt. Ez persze már nem tartozik a fesztiválhoz, az teljesen rendben volt.