Május 28-án az indie- vagy avantgárd pop egyik képviselője, az amerikai Xiu Xiu lép fel az A38 Hajó tetőteraszán. A fellépés aktualitását az együttes új, frissen megjelent nagylemeze adja, a két társfellépő, a szintén amerikai Jeremy Jay és az olasz (r) pedig garantája, hogy remek és átfogó indie-körképet kapunk e barátságos kora nyári estén.

Manapság, amikor jóformán minden előremutató pop-rock produkció műfaji meghatározásában kötelezően szerepel a „poszt” szócska, kissé elcsépeltnek tűnik a Xiu Xiu-t is ezzel jellemezni, pedig kevés zenekar van, amelyre érvényesebb lenne a kitétel. „Poszt-punk”, „poszt-pop”, „poszt-rock” - a Xiu Xiu eklektikus, ám mégis egyedi és összetéveszthetetlen munkásságára tökéletesen jellemző kifejezések.

Az idén tízéves együttes vezetője, első számú zeneszerzője és alapításától fogva egyetlen állandó tagja, Jamie Stewart semmiféle műfaji megkötést nem hajlandó elfogadni. Jellegzetes, kissé affektáló, patetikus énekstílusa éppúgy védjegye a – nevét egyébként egy kínai film címéről választó, ennek megfelelően Su Su-nak ejtendő - Xiu Xiu-nak, mint hol britpoposan csilingelő, hol noise-osan széttorzított gitárfutamok, a gyermekdednek ható, vagy éppen perfekcionista dallamok és hangszerelés. Akusztikus gitáros hippiballadák, pulzáló szintipop-szerzemények, pszichedelikus rock, dzsesszes szaxofonfutamok – a Xiu Xiu nehezen megfogható, hol koszosan zajos, hol elszállósan éteri muzsikáját voltaképp Jamie Stewart művészi egyénisége tartja egységben. Az elmúlt tíz év alatt hét nagylemezt megjelentetett és számtalan egyéb projektben részt vett Xiu Xiu tagsága igen gyakran cserélődött. A mostani felállás alig egy éve létezik, az együttes egyik emblematikus tagja (aki nem mellesleg Stewart unokatestvére), Caralee McElroy tavaly hagyta el a Xiu Xiu-t. Itt lesz viszont helyette az A38-on a Secret Chiefs 3-vel nemrég megfordult Ches Smith dobos.

A Xiu Xiu nem először lép fel Magyarországon, mostani koncertjének aktualitását a frissen megjelent hetedik nagylemez, a Dear God, I Hate Myself adja.

Xiu Xiu érzékeny avant-popjához tökéletesen illik a Los Angeles-i énekes-dalszersző, Jeremy Jay finom hangulatokból építkező, balladisztikus rockzenéje. A pályája elején álló – és nyugodtan kijelenthetjük: igen nagy jövő előtt álló – fiatalember első lemeze 2008-ban jelent meg, meglehetősen nagy kritikai sikert aratva. A Pitchforktól az Allmusicig lelkes kritikák és beszámolók kísérték a megjelenést, mindenütt kiemelve az ártatlan, már-már naiv érzékenységet, Jeremy Jay zenéjének álomszerűségét és szoros kapcsolatát az 50-es évek melodrámáival. Egyfajta Morrisseybe oltott Rufus Wainwright, remekül komponált, slágeres rockballadákkal, analóg szintikkel, elegáns gitárjátékkal és édes-bús énekkel. Jeremy Jay második lemeze idén jelenik meg, Splash címmel.