A lándzsás útifű szirup az egyik legjobb természetes megoldás a torok és a légzőrendszer egészségének támogatására.

Milyen gyógynövénnyel érdemes kombinálni, hogy még ütősebb legyen a hatása? Hogyan készítik Bükkszentkereszten és milyen nyavalyák esetén vethetjük be? Lopes-Szabó Zsuzsa, a Györgytea ügyvezetője minden kérdésünkre válaszol.

A lándzsás útifüvet (lásd fotó) évezredek óta használják gyógyászati célokra. Már az ókori rómaiak és görögök, sőt, az észak-amerikai indián törzsek is alkalmazták, de a középkorban is népszerű gyógynövény volt. A ránk maradt reneszánsz gyógyszerkönyvek tanúsága szerint a templomos gyógyítók sebek gyógyítására és légzőszervi problémák kezelésére előszeretettel használták, mivel akkoriban is könnyen megtalálható volt az útifű réteken-mezőkön – halljuk Zsuzsától a füvészeti bevezetőt. Zsuzsa a lándzsás útifű receptjét Gyuri bácsitól tanulta, amelyet velünk is megosztott.

Hogyan készíthető otthon a lándzsás útifű szirup?

 „Az útifű szirup elkészítése végtelenül egyszerű: a friss, megtisztított herbát felaprítjuk, és egy befőttesüvegben mézzel vagy cukorral rétegezzük. A lezárt üveget félárnyékos helyen 2 hétig „érleljük”. A cukor kivonja a nedvet a növényből, amely így elfolyósodik, sziruposodik. A kész szirupot leszűrjük, kigőzölt üvegbe töltjük, légmentesen lezárjuk, és nem felejtjük el köhögős-megfázós időkben naponta kortyolgatni - hiszen köhögéscsillapító, nyálkaoldó hatású!”- idézi fel Zsuzsa a régi családi receptet.

Rétek-mezők hét csodája egy üvegben

Aki nem szeretne ezzel otthon bajlódni, annak jó hír, hogy a Györgyteánál már elérhető a kész lándzsás útifű szirup, amelyben Zsuzsáék 7 gyógynövény erejét ötvözték. Mindegyik külön-külön is jótékony légzőszervi panaszokra, de így együtt, egymás hatását felerősítve valóban az őszi-téli időszak leghatásosabb természetes elixírjét alkotják. És még finom is!

Nézzük meg az összetételt:

            Lándzsás útifű: nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatású. Humán klinikai vizsgálatok megerősítették a növény gyulladáscsökkentő hatását is, gyermekeknél pedig kiemelkedő eredményeket tapasztaltak.

            Orvosi pemetefű: hagyományosan köhögés ellen alkalmazzák köptető, köhögéscsillapító hatása miatt. Felhasználása elsősorban népgyógyászati tapasztalatokon alapszik.

            Orvosi ziliz: hagyományosan bevonó szerként alkalmazzák a légzőrendszer hurutos megbetegedéseinél és a torokfájás enyhítésére. A növény kivonata gyulladáscsökkentésre, köhögéscsillapításra alkalmazható.

            Édesgyökér: tradicionálisan a légúti panaszok enyhítésére használják, és tudományos vizsgálatok is igazolták köptető hatását. Enyhítheti a torokirritációt és a gyulladást.

            Hársfavirág: az egyik legnépszerűbb háziszer meghűléseknél izzasztásra, köhögéscsillapításra. Köhögés, torokirritáció, megfázás enyhítésére alkalmazható. Felhasználása népgyógyászati tapasztalatokon alapul.

            Közönséges ánizs magja: a népi gyógyászat tapasztalatai szerint megfázásos betegségekben enyhítheti a köhögést és a torokfájást.

            Bodzabogyó: hagyományosan izzasztószerként használják meghűlés esetén.

Mikor és hogyan használjuk a Lándzsás útifű szirupot?

Torokirritáció, torokfájás esetén a szirup bevonja és nyugtatja az irritált nyálkahártyát, csökkenti a gyulladást és a fájdalmat, segíti a nyálkahártya regenerálódását. Száraz vagy hurutos köhögésnél a szirup oldja a lerakódott nyálkát, elősegíti a köpetürítést, csillapítja a köhögési ingert, enyhíti a mellkasi feszülést. Ha érezzük, hogy megfáztunk és kerülget a nátha, a szirup segít a vírusok és baktériumok elleni védekezésben, támogatja az immunrendszert, izzasztó hatásával elősegíti a méreganyagok kiürülését, javítja az általános közérzetet. És ha már kész a baj, a szirup a gyulladásos légúti panaszok tüneteit is enyhíti, gyulladáscsökkentő hatásával hozzájárul a légzőrendszer egészséges működéséhez, megelőzheti a súlyosabb szövődmények kialakulását.

Hogyan kell alkalmazni?

A szirupot légúti panasszal küzdő felnőttek és gyermekek egyaránt fogyaszthatják, naponta háromszor egy mokkás-, teás- vagy evőkanálnyit kell bevenni kortól függően.