Mire számítok ha beülök erre a filmre? Száguldás. Győzelem. Vörös szín. Sárga szín. Motorzaj. Verseny. Legmenőbb helyek.

Mint a Shell-Ferrari reklámfilmje 2007-ből. Amikor nem kapcsolt érzésekkel, társított ígéretekkel adnak el autót, hanem kizárólag az autó képével és hangjával.

Ez egy színvonalas film. Szépen megcsinálva, tele képi nüanszokkal, van neki íze. De a cím alapján nem egy életrajzi drámára számítunk. Ha már csak egy szóval több lett volna a címe, odakerül a keresztnév, és “Enzo Ferrari”-ként találjuk meg a mozik műsorán, akkor előre szóltak, hogy ez az emberről fog szólni és másodsorban az autóról. Nyilván érdekes, hogy milyen családi élete volt, a háború hogyan hatott rá, mennyire az Autó volt a mindene. De az egy másik film, nem az amire beültem, hanem amit végül kaptam.

Persze van benne autózás, versenyzés is, de kicsit öregurasan. Értem, hogy a film 70 évvel ezelőtt játszódik az akkori autókkal. De izgalmasabban is lehet ma már autóversenyt filmezni: a Gran Turismo vagy akár a Verdák is magasra helyezi a lécet, amit egy Ferrari című filmnek kötelessége lenne még magasabbra tolni.

Penélope Cruz fantasztikusan játszik. A színészek legnehezebb feladata, amikor szavak nélkül csak az arcukat használva kell megmutatniuk mire gondolnak, milyen érzelmeik vannak. Kevésszer látja ezt az ember mesterfokon megoldva. Ebben a filmben Cruz (a megcsalt-megalázott feleség) akadémiai szinten játszik. Komoly ambíciókat dédelgető színjátszókörös gyerekeknek példaként mutogatnám.

Összességében jó film, nem sajnálom, hogy megnéztem. Ferrari rajongóként kötelező. De ha én lennék a Ferrari autók szelleme, akkor mást vártam volna. Moziélményt.

Adatlap: https://cseppek.hu/video/22856ferrari