Tíz évvel ezelőtt a Magyar Állami Népi Együttes egy olyan produkciót mutatott be, amely a népzene és a néptánc motívumaira épül, de a mai kor elvárásainak megfelelve nagyszabású, látványában és eszmeiségében is monumentális.

A Naplegenda korszakalkotó eleme lett a hazai néptánc-művészetnek, a világszerte sikerrel játszott koreográfia számos díjat hozott a koreográfus-rendező Mihályi Gábornak, a produkciót idén századszor mutatták be a Margitszigeten. Az elmúlt évtizedben annyi inspiráció és ötlet gyűlt össze az alkotókban, hogy várható volt: folytatás következik. És a gondolat végre formát ölt – koreográfiát és táncot –, hogy a Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza közös produkciójaként a Magyar Állami Népi Együttes 2010. október 6-án végre bemutathassa az Álomidőt.

Az Álomidő stílusában, hangzásában és kifejezésében a Naplegenda folytatása, mindemellett az új produkció alkotógárdája is ugyanaz, mint a korábbi sikerdarabé. Ám míg a Naplegendában egy szimbolikus történet kerekedik a zenéből-táncból-dalból-ritmusból, addig a folytatás az érzelmek nyelvén beszél álmokról, vágyakról és gondolatokról. Az előadáshoz – Kárpát-medencei és balkáni motívumokra építkezve – Nikola Parov komponált szándékosan eklektikus zenét, melyben a hagyományos elemek keverednek napjaink világzenéjével. Az egymást nagy hangulatváltozásokkal követő táncjelenetekhez az alkotók főként szintén a Kárpát-medence folklórjából merítettek inspirációt. Az egyes részekhez egyéni asszociációkat, gondolati-érzelmi többlettartalmakat adtak, s a közreműködő koreográfusok által elkészített részek egy dramaturgiai ívet követve így állnak össze egy teljes egésszé.
Az álom szabadság, amelyben a szabályok felborulnak, és a gátak felszakadnak; utazás, melynek során a határok megszűnnek. A MÁNE most minden bizonnyal egy hasonló, hosszú utazást kezd az Álomidővel, olyat, mint amilyet korábban a Naplegendával is bejárt. És ezen utazás első állomása 2010. október 6-án lesz a Fesztivál Színházban.