Európa újra mozizni megy!” – Tizedik alkalommal rendezik meg az egyik legnagyobb összeurópai filmünnepet, amelyen tavaly 40 ország 700 mozijában több mint 90.000 néző vett részt.
Az elmúlt években lelkiismeretesen végignéztem majd’ minden magyar filmet, még a legrosszabbakról sem mentem ki, még ha a közönség 90%-a így is tett. A Nyomozó, Valami Amerika vagy a Kontroll is tekinthetők jó moziknak, de kizárólag az itthoni mezőnyt figyelembe véve. A Kaméleon az első olyan film hosszú-hosszú évek óta, ami nemzetközi viszonylatban is kiválóan megállja a helyét. Ha a szereplők szájmozgása nem egyezne meg a hallott szöveggel, akkor rá sem jönnénk, hogy nem Hollywood újabb importált káprázatára váltottunk jegyet.
Goda Kriszta tud rendezni, tud filmet csinálni. Nem a szakmának, nem a fesztiváloknak, hanem a közönségnek, akiket néhány „elismert” rendező valahogy szeret kihagyni a történetből. A Szex és más semmi szerethető mese, a Szabadság, szerelem! véleményem szerint kis visszalépés, bár rendezés tekintetében biztosan nagyobb kihívás volt. A Kaméleon viszont mestermunka; egy ilyen történetből ilyen műfajban ennyit lehet kihozni. Nem az évszázad filmje, nem is erre törekszik. Hanem egy történetet a mai ember számára a legélvezetesebben előadni. Sikerült neki.
Egy fiú és a barátja abból élnek, hogy gazdag, a szerelem által elkerült nőket csábítanak el, akik a rég várt érzelmek és kis furfang hatására átiratják a vagyonukat, amivel ők meglépnek. Egyszer csak azonban megjelenik a Femme Fatale, és a csábítóból lesz csábított. Egy annyira egyszerű alapszituáció, hogy ugyanannyira egyszerű elrontani, mint jól feldolgozni.
Szokták mondani, hogy két dologról nem kell semmit mondani: a nagyon rosszról és a nagyon jóról. Mert felesleges. Ha a sok elbukott kísérlet után szeretnénk mégis látni egy ellenpéldát, hogy igenis létezik jó magyar film, vegyünk bátran jegyet a Kaméleonra, nem fogja senki megbánni. Már csak Kulka Jánosért is bőven megéri, aki óriásit alakít benne!
10/10 pont
Kaméleon, 100 perc
rendező: Goda Kriszta
operatőr: Babos Tamás és Gulyás Buda





















