2011. április 21-én, csütörtökön 18 órakor Lóska Lajos, művészettörténész nyitja meg Jakatics-Szabó Veronika: Retúr című kiállítását a Molnár Ani Galériában.

Jakatics-Szabó Veronika (Székesfehérvár, 1983) képein a mindennapi élet jelenetei, szimbólumai metafizikusan és szürreálisan jelennek meg. A valós képi elemeket, és a festett figurákat nem valóságosan rendezi össze egy-egy képi egységbe. A festmények színvilága, képkivágata szintén a realitástól való távolságot szolgálja, ahogyan a különböző síkok egymásra helyezése is.
„Urbanus pictus-ként” fő témája továbbiakban is a város, az utcajelenetek, olykor melankolikus, máskor színesebb hangulatba öltöztetve. A kollázsszerű hatáselemekkel bővelkedő térben nyüzsgő hétköznapjainkat, a városi jelent lelassítva, megállított idősíkon ábrázolja a festőnő, így késztetve a nézőt is megállásra, elmélyedésre.

©Jakatics-Szabó Veronika: A dolgozók hazatérnek
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Jakatics-Szabó Veronika: A dolgozók hazatérnek

Retúr címmel láthatóak Jakatics-Szabó Veronika friss munkái a Molnár Ani Galériában. A képek többsége a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként elnyert római tartózkodása alatt, illetve annak hatására született meg. Az alkotások festőiek, megmaradt a korábbi művekből már ismerős lírai hangvétel. Meleg, napfényes környezet, narancsfák, kutak, galambok, építészeti emlékek és keresztény motívumok idézik fel a néző számára a jellegzetes olasz tájat.
A képzőművészre jellemző komponálási eszközök, mint például a rácsodálkozva szemlélődő látásmód, a fotók festői átiratai, a szokatlan képkivágások, valamint a visszatérő és korunkat idéző tárgyi motívumok (fényképezőgép, mobiltelefon, reklámlogó) olyan ismerős, mindennapi jeleneteket teremtenek, amelyek ugyanakkor képesek kizökkenteni a nézőt a megszokott realitásból. A Palermoi utca délben végtelenbe nyúló házsorai előteréből egy fiatal fiú kérdő, döbbent tekintettel néz ki a képből és teremt kapcsolatot a nézővel. A Google központ Bécsben pedig mai szubkultúrák jelenségeivel manipulál, mint az interneten való szörfözés, a bicikli és a graffiti.
Az alkotás folyamatában jelentős szerepet töltenek be Veronika saját fotói (családi, baráti, úti, stb). És a gyakran fotók alapján festett figurák realitásértékét – több festményen is - humorosan úgy fordítja visszájára, hogy a mozdulatba merevedett alakok éppen fényképet készítenek, vagy visszanézik a készített fotót.

A Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végzett 2007-ben, mesterei Molnár Sándor, Nagy Gábor és Kósa János voltak. Számos díjat és ösztöndíjat tudhat magáénak, többek közt Amadeus Alkotói Díjat, Köztársasági Ösztöndíjat (2006), MAOE Alkotói Ösztöndíjat (2008) Római és luxori ösztöndíjat (utóbbit a Győri Modern Művészeti Múzeum jóvoltából), és Smohay-ösztöndíjat (2009), Budapest Galéria valamint a Kogart külföldi ösztöndíját (2010). 2007-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és 2008-tól a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek.