Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
Így csak a filmekben mutatkoznak be. Az amerikai filmekben. Dyga Zsombor moziját nézve alig-alig jut eszembe, hogy itthon forgott.
Ez nem azt jelenti, hogy elájultam a filmtől, de egyszer mindenképpen megnézhetőnek tartom. Az egész angolul forgott, így magyarra még a magyar színészek is szinkronizálták magukat. Valami különös gyerekhalál-gyerekeltűnés körül forog a történet, a film utolsó harmadára teljesen megérik bennem a WTF érzés. Viszont ellentétben a rosszul befejezett filmek nagy részével, itt szépen kitisztul minden, mire jön a végefőcím, megértek mindent, se nem túl hamar, se nem túl későn.
Nem akar nagyot markolni a forgatókönyv, amit vállal, azt hozza is. Látszik, hogy minden alaposan végig lett gondolva, addig gyúrták a sztorit, amíg nem működött teljesen. Persze vannak benne idegesítő dolgok, de ezek a közepesen jó amerikai filmekben is előfordulnak. Például a klasszikus “de miért nem hív rendőrt?” kérdés többször is megfordul bennem, ugyanakkor mégis marad az izgalom, hogy mi fog ezután történni.
Rendezésben is kiforrott Dyga: ha nem lenne egy-két magyar színész meg felirat a filmben, bárki beadhatná, hogy egy profi német vagy francia filmet nézek. Nagyon jók az aláfestő filmzenék, van szuszpensz, végre a maszkok és sminkelt sebek sem gázosak.
A film Miskolcon forgott, de ez tulajdonképpen egy lényegtelen információ. Bármelyik európai nagyvárosról el tudnám hinni, hogy ott játszódik a történet. A filmben elhelyeztek pár terméket (Baumax, Coca-Cola), de végre normálisan. Nem a pofánkba tolják, hogy “Tessék, itt van, nézd a közelijét fél percig”, hanem okosan, okésan.
Szóval ez egy bármikor megnézhető történet-felgöngyölítős esti thriller, kis vérrel.
8/10 pont
Utolér - színes, magyar thriller, 109 perc, 2010
Rendező: Dyga Zsombor
Operatőr: Marosi Gábor
Szereplők: Ónodi Eszter, Seress Zoltán, Bartsch Kata, Heinz Trixner