Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
A Modemben február 4-től látható a 2010-ben elhunyt művész, Botond A Vacsora/ Das Abendmahl című műcsoportja.
Az 1949-ben Pécsett született művész Nürnbergben és Budapesten élt és alkotott. Szerteágazó tevékenysége a kisplasztikától és rajzoktól kezdve az asszemblázsokon, térszobrokon, térinstallációkon át egészen a nagyléptékű projektekig ível, amelyekkel Botond nemzetközi elismerést vívott ki.
©Botond, Portré, Nürnberg 2009
Művei a múlandóság intenzív tapasztalatát közvetítik és civilizációkritikai kérdéseket vetnek fel. Az anyagokkal és technikákkal való kísérletezés adja alkotásai sajátos érzéki minőségét és formai sokrétűségét.
A Vacsora/Das Abendmahl című utolsó sorozatában Botond megidézi a passiótörténetet és más keresztény témákat dolgoz fel. Leonardo Utolsó vacsorájának, Veronika kendőjének és a Torinói lepelnek változatainak hordozójaként a teherautó-ponyvát választotta, hidat képezve ezáltal a keresztény kultúra archaikus témái és a jelen között.
©Vacsora, 2009
Leonardo Utolsó vacsorája művészek számtalan generációját ihlette másolatokra és parafrázisokra. A kétdimenziós freskót Botond kiterjesztette a térbe, sajátos térinstallációt alkotott. A Vacsora tér–képként a nézőt a mű aktív részesévé teszi, s központi műként egyfajta szakrális centruma a kiállításnak.
©Veronika kendője X, 2009
A Torinói lepel, amelyben Jézust a keresztrefeszítés után eltemették, relikviaként tisztelt. Botond a teherautóponyván egy emberi test struktúráját dolgozta ki, s ezzel az absztrakt hamisítással új fényt vetett a kétséges eredetű kultusztárgy körüli folyamatos vitára. Veronika kendője, amelyen Jézus arcképe mint az igazi képmás (Vera icon) látható, Botondot 14 darab saját változat elkészítésére inspirálta.
A Vacsora műcsoport nyitott diskurzus a vallásról és a keresztény hitről: a művész a nézőt arra készteti, hogy az általa teremtett üres helyeket saját tapasztalataival és érzelmeivel töltse meg.