Marosi Panni szürrealisztikus festményein a gyerekkori emlékek, az álmok és a mindenki által ismert használati tárgyak szabad gondolattársítások mentén rendeződnek kompozícióba. A színpadszerű elrendezés összhatása egy rejtett, misztikus és megfejtendő drámát sejtet; mintha a tárgyak szimbolikus jelentéssel lennének felruházva, és elrendezésük során egymást értelmeznék.

Jóllehet, a rendszeresen visszatérő, ember alkotta tárgyak, mint a műanyag kerti szék, a váza, vagy éppen a locsoló slag, valamint a természeti jelenségek, mint a tenger, a szikla és a burjánzó növényzet a művész emlékei közt saját történettel és jelentéssel bír, ez a jelentés a befogadó keze közül minduntalanul kicsúszik, vagy folyamatosan változó narratívákat ölt magára. A térben és időben is rendkívül távoli tárgyakat a művész összetéveszthetetlen formaképzése és színhasználata fantasztikus tájakba rendezi, és az általa teremtett egyedi látásmódon átszűrve összekapcsolja. Ennek a látásmódnak a jellegzetessége, hogy a tárgyak, mintha folyamatos alakulásban lennének, szinte cseppfolyósan változtatják formájukat. Az élettelen formák a mozgás hatását keltve jelenségként kelnek életre. A figurativitás keretein belül maradó, imaginációként is értelmezhető látványt harsány, túlszaturált színek, torzult látómező, és a gyakorta jellegzetesen színpadszerű szimmetria jellemzi.

Marosi művészetében fontos szerepet játszanak a gyerekkori emlékek és elképzelések. Vizuális világban egyszerre kapnak helyet a nagypapa által a Pannon-tengerről mesélt történetek, az ezekből táplálkozó fantáziák, a valós emlékek, valamint a hétköznapok banális jelenségei. Festészetét eklekticizmus jellemzi, ahol a hétköznapok giccses formavilága, a vizuális játékok és a groteszk miszticizmus egy egyre inkább oldódó festőiséggel találkozik a vásznon felületén. 

Marosi Panni 1994-ben született Budapesten. Művészeti tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán kezdte, majd a Pécsi Tudományegyetem festőművész szakán folytatta Somody Péter osztályában. A 2018–2019-es tanév őszi szemeszterét a Portói képzőművészeti egyetemen töltötte Erasmus-ösztöndíjjal. 2020-ban szerzett mesterdiplomát.

Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt Magyarországon, valamint nemzetközi színtéren is, többek között Ausztriában, Csehországban, Koszovóban, Görögországban és Észak-Macedóniában. Egyéni kiállításai közé tartozik a Hyπnos (Resident Art Galéria, 2024) és az INNER SPACES (Ady25 Galéria, 2022).

2021-ben az ECHO II. rezidenciaprogram keretében, Észak-Macedóniában alkotott, ahol két csoportos kiállításon vett részt Szkopjéban és Bitolában. 2025-ben meghívást kapott a Galerie Krinzinger rezidenciaprogramjára, ami egy csoportos kiállításon való részvétellel zárult a bécsi Krinzinger Schottenfeld kiállítóterében. Munkái számos művészeti vásáron és aukción szerepeltek.

Díjai közé tartozik az Unilever Művészeti Díj (2018) és a Kepesita Collection 2025-ös díja.

2025-ben bekerült az Esterházy Art Award shortlistes alkotói közé és Személyes Fosszíliák című projektjével szerepelt az Amiben hiszünk című kiállításon a Ludwig Múzeumban.