Az 1970-es években Dakarban, Szenegál fővárosában az akkori Baobab Club zenészeiből alakult az Orchestra Baobab. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében szombat este a magyar közönség is megízlelhette az afro-kubai ritmusokat.

A koncertnek helyet adó Millenáris Teátrumban meglepődve tapasztaltuk, hogy a nézőtér teli van székekkel, holott gyanítottuk, hogy az Orchestra Baobab ritmusait nehéz ülve végignézni. Lehet ez kötelező kellék, mivel a tavaszi fesztivál jelképe idén egy szék…
A táncos lábú rajongók a nézőtér két szélére szorultak. Köztük egy szenegáli 4-5 fős különítmény, akik a hazai zenekart zászlót lebegtetve buzdították és néha a színpad előtti téren táncos különszámként léptek fel, köztük egy saját tengelye körül többször megforduló (legalább 720 fokos forulat!) Michael Jackson imitátor.

A 13 főből álló sugárzó jókedvvel megáldott zenekar az elvárásoknak megfelelően színvonalas 2 órás előadást adott. A koncert elején elhangzottak az ismertebb számok. Bár a koncert végére tartogatták az egyik legismertebb számukat, amelyet a szaxofonos és a gitáros zenei párharca tett emlékezetessé, amely élmény csak koncertlátogatóknak adatik meg.

A koncert végén azért sikerült megtáncoltatni a végig ülve maradó kisség gátlásos közönséget (akiket lehet hogy a székek fogtak vissza), azzal a bíztatással, hogy aki erre a számra táncol, azzal holnap jó dolgok történnek. Azt hiszem a közönséget már ez az indok nem érdekelte, mintha csak erre a pillanatra vártak volna, szinte mindenki felpattant székéből és az egész közönség egészen a koncert végéig ropta az afrikai ritmusokra. Bevallom reménykedtem hogy a ráadásban , mert volt ráadás, felcsendül még egykét ismert sláger, amit végre nem ülve kell végighallgatni, de így sem maradt bennem semmi hiány érzet.

Azért itt is vannak úgynevezett sztárallűrök, például viccesen hatott, hogy a koncert végén a szaxofonos miután szólóját lejátszotta és a zenekarvezető bemutatta összepakolt és hazament.
Hiába egy ilyen fergeteges koncert után már ezt is megbocsátjuk.