Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
Carmen Cortes társulata nyitotta a 2013-as Tavaszi Fesztivált a Thália színházban. Ritkán látni autentikus Flamenco előadást a fővárosban (vagy csak én nem járok elég nyitott szemmel). De nem csak emiatt volt különleges az előadás.
Ahogy azt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon megszokhattuk, a kortárs művészetből ad szinte minden téren ízelítőt. Nem volt ez másképp ezen a nyitóesten sem, ugyanis Carmen Cortes a kortárs flamenco meghatározó alakja. Előadásaiban nem csak flamenco, hanem kortárs táncelemeket is használ. A BTF-en látható En Compañía című előadását 2012 augusztusában mutatta be a madridi nyári fesztiválon.
Előadásában 4 fiatal férfi táncos, akik valószínűleg a tanítványai, 2 énekes és egy kisebb zenekar kísérte.
Az 5 táncos Carmen Cortes és a 4 férfi nyitotta az előadást. Először csak lépéseik dobogása adta a ritmust. A férfiak egymás után szólóztak a fekete színpadon, ahol csak egy reflektor világította meg az aktuálisan szólózó táncost. Majd megvillantotta tudását a középen álló táncos, Carmen Cortes, akinek szólóját a folyamatosan felélénkülő közönség tapsvihara fogadta.
Aztán elcsendesedett a színpad és egy férfi sétált keresztül énekelve a színpadon, majd bal oldalt megpihent a két gitározó férfiak mellett. Éneke gyönyörű volt és egyben keserves, akárcsak egy Almodovar filmen.
Aztán Carmen Cortes végre egyedül szólózott. Nagy kíváncsisággal vártam, hiszen egy tapasztalt flamenco táncosról van szó. Itt még kissé esetlennek tűnt, mintha eljárt volna az 55 éves táncos felett az idő. Még Medveczky Ilona is eszembe jutott. Aztán idővel, ahogy az előadás előrehaladt, úgy bontakozott ki. Előadása egyre dinamikusabb lett. Mindig újabb és újabb színes ruhákban lépett a színpadra, piros alapon fekete rózsásban, lila-sárga virágos kendővel kombinált kék uszályos ruhában, fodros rózsaszín ruhában kontyba feltűzött hajjal. Utolsó előadásában a heves tánc közben még kontya is kibomlott. Két tánc közötti szünetben pedig a zenekarban az énekesek mellett foglalt helyet. Tapssal és lábdobogással szállt be a zenélésbe.
Carment Cortes-t az előadáson Gerardo Núñez Spanyolország egyik vezető gitárművésze kísérte, aki kapott egy önálló szekciót. Lenyűgöző volt pergő gitárjátéka, skálái. 2 gitárossal kiegészülve bámulatosan játszottak. Elhozták a kellemes nyári éjszakák hangulatát. Kár, hogy ülő előadás volt. Szinte alig tudtam ülve maradni a latin ritmusok hallatán. A zenélésbe fokozatosan szállt be a két flamenco énekes a az előadás elején látható kisség pocakos férfi és egy nő, aki néha túlzásokba esett és néha kissé túllépte a kellemes fortékat. Kettőjük közül a férfi hangja tetszett igazán.
Fantasztikus volt az előadás. A zenészek, az énekesek és a táncosok váltakozó fellépése bár nem mesélt el egy történetet, de fokozatosságával és változatosságával egy igazi színházi előadássá állt össze. Carmen a ráadásban még a zenészeket is megtáncoltatta, kisebb nagyobb sikerrel. A külföldiekkel teli közönség pedig állva tapsolt.