Milyen lehet Japántól Kolumbiáig beutazni a Földet, vagy Észtországban kezdeni, majd Portugáliában zárni a napot?

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál világzenei koncertjein a zene segítségével ezt az élményt bárki átélheti. A Plaid és a Southbank Gamelan Players közös hangutazásán az indonéz szigetvilág dallamai elektronikával keverednek.  Magyarország legújabb és legnagyobb világzenei fesztiválja, a Budapest Ritmo pedig egyből 28 koncerttel segíti a felfedezést, míg az ünnepélyes megnyitón Bartók Béla népdalgyűjtéseinek utóéletét ismerhetjük meg.

Napjaink egyik legjelentősebb jávai zeneszerzője és muzsikusa, Rahayu Supanggah 2006. és 2009. között a londoni Southbank Centre rezidens művészeként dolgozott. Ebben az időszakban született meg egy nagyszabású, gamelán együttesre és elektronikára készült kompozíció ötlete, melyet a Plaid néven működő alkotópáros – Andy Turner és Ed Handley – és a Southbank Gamelan Players közreműködésével mutattak be. Október 10-én a Müpában a művet eredeti felállásban hallhatjuk.  A Southbank Gamelan Players tagjainak többsége Jáván, illetve Bali szigetén tanult, így a hagyományos gamelán hangszerek autentikus előadásban szólalnak majd meg.

Bartók Béla munkássága jó példája Kelet-Európa és a világ találkozásának, hiszen a régió szinte minden országában kutatott, de Törökországban és Algériában is végzett gyűjtéseket. Október 13-án a Hangvetővel közös szervezésben megvalósuló Budapest Ritmo nyitányaként Bognár Szilvia, a Vujicsics együttes, a Söndörgő, a Buda Folk Band és az Ifjú Szívek Táncszínház gálakoncerttel emlékezik a világzenében is viszonyítási pontnak tekintett zenetudósra. A fesztivál többi napja a meglepő találkozások jegyében telik majd a Müpában és a mellette felállított sátorban. Az első koncert rögtön megmutatja, hogy mennyire ütőképes a szláv-viking kombináció. A Svjata Vatra zenéjében ugyanis a punkos zúzás autentikus népdalokkal találkozik, és akkor sem kell meglepődnünk, ha a buli közben az észt duda és a gitár mellett kasza vagy egy ostor is előkerül. Maia Barouh elszállós electropopjában a francia bohém művésziességet a japán hagyományokkal gyúrja össze.  A skandináv jazzt a kelet-afrikai dallamokkal vegyíti a Monoswezi. A négy nemzetiségű zenekar dalaiban a lehető legtermészetesebb módon keverednek a kultúrák: a zimbabwei énekes hoz egy tradicionális dalt, amire a zenésztársak elkezdenek improvizálni. Az egyiptomi-török családból származó Omar Faruk Tekbilek számára a zene az imádkozás egyik formája. Október 15-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben közel- keleti, arabeszk és hagyományos török dallamokat elegyítő muzsikájával megismételhetetlen spirituális utazásra hívja közönségét.

A tavalyi WOMEX-en már bemutatkozott a magyar közönségnek a kortárs belga zene két megkerülhetetlen alakja, a harmonikás Didier Laroy és a csellista Kathy Adam, akik közel húsz éve dolgoznak együtt különböző formációkban. Közös munkájukban két éve jött el a fordulópont, amikor Belem címmel megjelentették duólemezüket. A tipikusnak nem nevezhető, csellóra és harmonikára épülő hangzásviláguk intenzív atmoszférát teremt. Október 14-én a Muzikumban egyfajta időtlenséget tapasztalhatnak meg a hallgatók, ahol nemcsak a zene, hanem a csend is kiemelt szerepet játszik.

Bécs egyik felkapott kerületében található a Mnozil vendéglő, ahol 1992-ben hét fiatal rézfúvós együttest alapított. A Mnozil Brass mindenféle stílusban otthonosan mozog, a népzenétől a jazzig, az operettől az operáig. A különféle átiratokat lehengerlő virtuozitással és sok-sok humorral szólaltatják meg. Így lesz ez október 15-én a Teslában is. Egy héttel később az A38-on Nino Rota, Fellini és Morricone filmjeinek hangulatát idézi fel az észak-olasz Sacri Cuori. A csapat egészen különleges színfoltja az európai világzenének, produkciójukban egyedülálló módon keveredik a helyi folk, az amerikai blues, a filmzenék és a rockballadák világa.