Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
A Nagyszínház emeleti nézőtéri társalgójában nyílt Reinecker Szandra bemutatkozó kiállítása.
A tárlaton 30 képet láthat a közönség. Az alkotások egy hónapon keresztül – április 8-ig - tekinthetőek meg a színház közönsége számára, de előadásokon kívül, előre egyeztetett időpontokban a művész tárlatvezetésével együtt is látogatható a kiállítás.
A jogászként végzett művész két éve fest jellemzően akril festékkel vászonra, vagy farostra képeket, de szívesen kísérletezik különböző vegyes technikákkal is. Nem tanulta a képzőművészetet, autodidakta módon sajátította el a technikákat, gyakran az interneten elérhető videók segítségével. Művei többségükben figurális és absztrakt képek, témáit tekintve pedig a nőiség, az emberi érzések, érzelmek jelennek meg bennük. A sokszínű, erőteljes figurális alakzatokról Picasso képei juthatnak a szemlélődő eszébe, a művész nem is titkolja, hogy nagy hatással volt rá a spanyol festőzseni munkássága. Reinecker Szandra elmondta, a festészet szeretetét és a művészi vénát valószínűleg festőművész nagyapjától örökölhette, akit sajnos nem ismerhetett, a végső lökést viszont ahhoz, hogy ecsetet ragadjon, kisfia születése adta meg számára. – Először csak gyakorlásképp, az alkotás öröméért kezdtem festeni, hiszen rengeteg szabadidőm lett, ahogy otthon maradtam a gyermekemmel. Aztán rájöttem, hogy a bennem lévő képeket, színeket, érzéseket megvalósítani a vásznon jelenti az önkifejezést számomra. Az alkotás folyamata is mindig nagyon izgalmas, de amikor elkészül egy kép, akkor érzem igazán, hogy valamivel könnyebb lett a lelkem – mondja a festő.
A tárlaton egy olyan kép is kiállításra került, amelyet a művész kisfiával együtt készített. – Volt otthon egy két méterszer másfél méteres vásznam, ami nagy kihívás volt a mérete miatt, így nem tudtam eldönteni, mi is szülessen belőle. A másfél éves kisfiam viszont elkezdett rá rajzolni ceruzával. Meglepően jól komponált firkát sikerült alkotnia, ami beborította az egész vásznat – meséli nevetve Reinecker Szandra. – Akkor jött az ötlet, hogy ezt használjam alapnak, és elkezdtem különböző figurákkal megtölteni ezt a keretet. Az eredmény egy rendkívül színes, nagyon izgalmas, és részletgazdag kép, amelyet még senkinek nem mutattam meg, a színházban láthatja először a nagyközönség – tette hozzá.