Aki filmkritikát vagy filmajánlót ír, az is ember – szubjektív lény. Lehet jó, lehet rossz napja. Én például a Kész Dráma sajtóvetítésére kifejezetten fáradtan és negatív előítélettel érkeztem. Úgy voltam vele: úgysem tudnak olyat mutatni, amin ne aludnék el, vagy amit ne unnák halálra.

Ehhez képest nemhogy nem aludtam el, hanem azon kaptam magam, hogy rácsodálkozom: még mindig készülnek olyan filmek, amelyek filmnyelvi megoldásaikkal újat – vagy legalábbis újszerűt – tudnak mutatni. Persze, ha őszinték vagyunk, már 60 éve Makk Károly is használt hasonló vágásokat és képi történetmesélést, mint amit itt Kristoffer Borgli alkalmaz. Nincs új a nap alatt. De nagy költségvetésű filmben ilyen bátor rendezői és vágói megoldásokat látni még mindig ritka – és ezért izgalmas.

Persze önmagában az, hogy a rendezői kéz felhívja magára a figyelmet, az nem garancia egy jó filmre, ahhoz kell valami történet is. És itt azt is kapunk, hála a jó égnek. Nem vállal nagyot, de azt pöpecül hozza: legegyszerűbb szerelmes történet, látjuk, ahogy összejönnek, aztán ahogy az esküvőre készülnek és végül az esküvőt. Közben kis visszatekintés a menyasszony múltjából egy időszakra. Igen, van konfliktus, ami botot rak a boldog kiteljesedés biciklijének küllői közé. Aztán hogy mekkorát zakóznak emiatt, ahhoz már meg kell nézni a filmet, amit 100%-osan ajánlok.

Végig a határon mozgott az élmény: majdnem túl lassú volt a film, majdnem hihetetlen vagy hiteltelen volt egy karakter vagy egy jelenet. De végül mindig a még élvezhető, sőt! a még izgalmas kategórián belül maradt, sikerült érzelmi kötődést varázsolni a főszereplők és közém.

Ha valaki látta az Eszeveszett mesék című spanyol szkeccs filmet, abban az esküvős rész egy kicsit rokona ennek a filmnek. Csak abban több “gereblyére lépős” csattanó volt, amik itt inkább drámai meglepetések.

Több témát is érint a film, ha nem a legbelső hagymarétegeket nézzük, hanem a héjat is: erőszak, elfogadás, hazugság, tolerancia, mit bír el a szeretet és a szerelem. Mennyire nagy gerendának kell lennie a szemünkben, hogy végre észrevegyük, miközben a másik ember szálkáján rúgózunk.

A végére muszáj megemlíteni a két ultraprofi főszereplőt is: Robert Pattinson és Zendaya. Ultraprofik voltak.